Shock!

Második lemezénél tartó német zenekar a Limb Music istállóból, a felvételeknél közreműködött Sascha Paeth és Miro - na, vajon milyen stílus lehet ez? Úgy van, már hallom is a helyes választ: tradicionális európai (leginkább persze germán) heavy metal. Erről van szó!

Annyi pontosítással, hogy rájuk nem jellemző a fékevesztett speedelés, inkább olyasmi a Mob Rules, mint a Keeper...-korszakbeli Helloween vagy a Gamma Ray kimértebb témáinak illetve a Rhapsody-, Kamelot-, Angra-albumok bombasztikus hangzásának elegye, leginkább Thomas Rettkét (Heaven's Gate) és André Matost (ex-Angra) idéző énekkel. Vagyis az első albumon megkezdett utat folytatja az ötös, csak ez már egy érettebb, izgalmasabb anyag. Az út folytatása abból a szempontból is igaz, hogy a múltkor elindított sci-fi-szerű, de abszolút valóság-ihlette sztorit viszik tovább a srácok. Az atomháború néhány túlélőjének kalandjait, az életben maradásért vívott csatáit követhetjük nyomon egy ősi azték templom romja árnyékában, ez az a bizonyos "Két Nap Temploma", amely egy, a háború után létrejött új állam központja. Ne röhögj, elég, ha a paksi erőműben támad valami zűr, és akkor mi itt megnézhetjük magunkat! Vagy gondolj vissza Csernobilra...

Ám mindettől függetlenül is kimondottan megtetszett a Temple Of Two Suns. Talán én magam lepődtem meg a legjobban! Nagyot alkot a csapat az Outer Space-Sun Serenade (utóbbi egy hosszabb lélegzetű, kéttételes darab) sorban, aztán különösen emlékezetes még az Evolution's Falling és a lírai Hold On, amelynek egy hosszabb, szimfonikus változata is szerepel a lemez végén. A legkevésbé sem újító a banda, de így is összehozott egy kellemesen hallgatható, élvezetes dalgyűjteményt. Egy nyolcast bőven megér az album. Nem többet, nem is kevesebbet.