Az Earache nem csak a régi lemezeit dobta piacra a kanadai Neuraxisnak, hanem természetesen az új lemezt is ők gondozzák. A 10 dalt (ebben benne van már egy intro) tartalmazó korong csupán 35 percig tart, ám ez tökéletesen elegendő, ha ismerjük, milyen töménységű, sebességű zenével riasztják el a galamblelkeket.
A zene, ha lehet, még komplexebb, mint volt, mellette megmaradt a sebességmánia is. Bár a második dal meglepően középtempós kezdést kapott, azért itt sem adják alább a gyorsaságból. Minden brutalitás mellett műfajukon belül akár még fogósnak is mondhatók a nóták, de az biztos, hogy energiában, vehemenciában lekörözik sok pályatársukat. Ebben a dalban a dallamos gitárszólón kívül még ikergitáros harmóniamenetet is hallhatunk, ami nem kevéssé meglepő ebben a zenei közegben.
Összességében sokkal izgalmasabb zenei anyagot rejt ez a cd, mint a három korábbi anyagot tartalmazó dupla korong. Kicsit változtak, kicsit zeneibbek lettek, mindamellett nem feledték gyökereiket sem, tehát aki csak death zenéket hallgat, még mindig szeretni fogja őket, csak talán picit nyitottabbá teszi más zenék iránt is. Roppant érdekes, ahogy a teljesen tufa tika-tikás témák közé / elé beillesztenek valami elsőre totálisan oda nem illő részt, amitől a kedves hallgató hirtelen kizökken a ritmusból, és nem érti mit keres a bugyborékolás után akusztikus gitározás.
Bő félórányi agresszív roham. Azért ezt még mindig csak fanatikusoknak ajánlanám, nekem azért ez egy kicsit már sok volt.
