A Neuraxis története egészen 1994-ig nyúlik vissza, akkoriban alakultak meg Kanadában, már akkor dallamos, technikás, de igen brutális death / grind zenét szabadítottak a hallgatóságra. A most tárgyalt cd dupla, illetve tripla, mert újrakiadás, hogy ne csak a tengerentúlon ismerjék őket. Mondjuk ember legyen a talpán, aki kiismeri magát az ömlesztett lemezekből, de próbáljuk meg.
Az első cd-n először a Truth Beyond hallható, amely először 2002-ben jelent meg és 12 dalon keresztül bontják le a házfalat. Habár gyors, kalapálós deathként is lehetne aposztrofálni, bugyborékoló és acsarkodó hörgéssel, azért akad itt némi technikásabb megfejtés, ami nem teszi annyira könnyen befogadhatóvá a zenét elsőre. Kicsit tömény is, szokni kell, a sűrűséget. Erre a cd-re felpakoltak még 10 (!) video fájlt is, bolhányi méretű koncertfelvételeket. De azért az így is levehető, hogy nem spórolnak az energiával élőben.
A második korongon az 1997-es bemutatkozó anyag, az Imagery hallható először. A hangzás jóval gyengébb, kicsit szőrös-csörgős, vékonyka, és itt azért jóval kommerszebb death hallható, mint a későbbi anyagokon. Persze itt is okoskodnak már a hangszereken. Utána haladunk előre az időben az A Passage Into Forlorn következik, a csapat első, 2001-es lemeze. Valahogy nekem ez tetszett a legjobban az összes közül. Zeneileg ezt találtam a legizgalmasabbnak.
Mindezek végén két bónusznóta is helyet kapott.
A komplexebb death rajongóinak érdekes lehet ez a dupla kiadvány, de akkora hátast nem dobtam tőle, van náluk sok jobb, és persze sok rosszabb csapat is.
