Shock!

A győri zenekar 1987-től (!) létezik, több demo után 1994-ben rögzítették első nagylemezüket. Ja, "nagy lemezüket". Így írták ugyanis. Biztos bakelit volt, az elég nagy azért. Eztán kissé visszább vettek, idézek a zenekar hivatalos weblapjáról (az eredeti hejjesirással): "Ezt követően 1995-96-ig bírta a zenekar a hajszát az akkor bekerülő egyéb pop és megnevezni sem lehet címü tátogató jancsi hullámmal szemben és ezután következett csendesebb 2 év a rock kocsmák időszaka, itt viszont már feldolgozások is voltak."

1998-ban a zenekar leállt, de 2002-ben a gitáros / főnök Kovács Feri újra összetrombitált pár régi és pár új tagot, hogy újra Orfeus néven riogassák a gyanútlan nagyérdeműt. Mivel a korábbi anyagokat nem ismerem, csak ezen anyagra tudok támaszkodni: az első, címadó dal szerkezete régi Malmsteen-harmóniákat valamint klasszikus svéd és német metal bandákat idéz, trappolós alapok, szintiszőnyegek fölé zakatoló gitár, neoklasszikus skálára épülő szólók, és áriázó ének... De sajnos a színvonal még nagyon nem malmsteen-i. Sokszor olyan, tizensok éve létezett magyar bandák is eszembe jutnak az Orfeust hallgatva, mint a Classica vagy a Sámán, de helyenként még őket sem éri el a színvonal.

A dalok harmóniameneteit ezerszer hallottuk már, a gitár ugyan Malmsteen-kópia, de tízszeresére lelassítva (magyarul, amit a svéd mester úgy játszik el, hogy tralalatralalatralala, azt Kovács Feri mester szép lassan, komótosan tra - szün - szün - la - szün - szün - la - szün - szün... -ként interpretálja). Ráadásul MÉG EZEK a szólók is pontatlanok, koszosak. Somodi Ádám énekes valami eszméletlenül pontatlan és hamis, főleg a magasabb tartományokban. Igaz, a honlap szerint már Nagy Zoltán énekel náluk, remélem, pár fokkal jobban.

A hősies-pallosos témák (lásd pl. az Acélglória című, Manowart is megszégyenítő szöveget) között felbukkan egy Klasszikusok című opusz is, ahol a zeneszerzők listája szerényen így néz ki: Mozart, Liszt, Brahms, Bach, Kovács Feri... Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, mikor megláttam... Ez kábé olyan, mintha Stephen King novellát idéznék, ráadásul hibásan, és utána odakanyarítanám, hogy írta Stephen King és Bézé. Hajjaj... Ráadásul a klasszikus témák lejátszásában is akadnak akkora szarvashibák, hogy a fent említett szerzők (Kovács Feri kivételével) percenként ezret pördülnek a sírjukban... A lemezt záró Emlékek pedig egy lírai-instrumentális szerzemény akar lenni, ismét a besztóndult Yngwie mester emléke kísért... Ráadásul a kétszer egymásra játszott gitártéma egymáshoz képest is pontatlan és hamis!

Valószínűleg nem leszek a banda kedvence ezért a kritikáért, Győr felé asszem csak tankkal merek menni ezentúl, de akkor is le kell írnom, hogy amit a Classica csinált tizensok éve, AZ tényleg zseniális volt, de ez a cd még akkor sem lenne a kedvencem, ha pár éve működő banda demójaként kaptam volna - na de egy '87 óta működő zenekar második lemezeként totálisan minősíthetetlen.

Ja, és könyörgöm, nézzétek meg a banda weblapját is, hasonló színvonal, mint a lemez: Grétsy-gyilkos hejjesirás, best of szánalmas.hu fotók... Csak erős idegzetűeknek!