Shock!

Ez a nem semmi, 22 szám bő 36 perc alatt. Na igen, a Relapse mindig is a szélsőséges zenék kedvelőihez szólt, ez alól a Pig Destroyer sem kivétel. Mondjuk ilyen idétlen névvel elég nehéz komolyan venni őket, bár ha a máris betiltott borítóképet nézem (öncsonkolás egy gusztustalan, de sötét hangulatú a festményen), máris biztosra vehető, hogy a srácok a "letaposlak egy nagy úthengerrel"-típusú darálás mellett voksoltak.

Nem tévedtem. Alapvetően death metalnak mondható a zene (az album egyébként 2000 augusztusától 2001 márciusáig készült), elég agyament váltásokat alkalmaznak a dalokban, a gitártémák sem az alap reszelést hozzák, sőt, néha Voivodos hangulatú témákba csapnak át. De csak azért, hogy utána egy komplexebb dob/gitár összjátékkal örvendeztessenek meg, amit természetesen kellőképpen értékelek is. Mindezek után egy kevés blastbeattel csapnak agyon. Extrémek, azt meg kell hagyni.

A számok ritkán csúsznak két perc fölé, amitől az az érzésem támadt, hogy nem dalokat írtak, csak témákat. Nem lehet megkülönböztetni, hogy most a harmadik vagy a tizenötödik tételnél tart a cd, amitől sajnos céltalanná válik a témahalmozás, pedig simán meg lehetett volna írni úgy, hogy ütős legyen minden dal. Így olyan, mintha csupán egy próbatermi jammelés lenne a lemezanyag. Na ja, azért jelentette meg őket a Relapse, mert szélsőségesek. Pedig tudnak húzni, tudnak komplexek lenni, tudnak brutalizálni, tudják mindezt pár másodpercig izgalmasan eljátszani. De ez kevés. Mindezekért hárman felelősek, egy gitáros, egy dobos és egy másodikos középiskolás kinézetű vokalista (hol a bgitáros??).

Azért nekem megér egy nyolcast, valami hangulat ott bujkál a zenében, csak még nem csípték fülön teljesen. Kérem a következő lemezt agyszaggató módon megírni.