Shock!

Bár a borító kissé klisésre sikeredett a felhőivel, a korongon hallható zene annál inkább meggyőzött. A műfaj a progresszívabb fajta metal, riffügyileg a kissé "keményebb" fajtából, melyet bársonyos ének kísér. Érzelem-hegyek borítanak el már a nyitó Access Deniedot fülelve. És bősz mosoly terül el arcomon.

Igen, igen, valami ilyesmit hiányoltam mostanában az életemből! A Dream Theater nyomdokait követik, de nem kópiaként, hanem csodás önálló dalokkal bizonyítva önnön tehetségüket. Ezek a nóták - szám szerint 9 - élnek, sőt, kicsattannak az élettől! Egyszerre dallamos és kemény a zene, a lélekhez szól, felkavar. A zenészek teljesítménye példás, főleg a gitártémák- és szólók remekek, de legesleginkább az énekes teljesítménye az, ami elismerésre késztet. Olyan fülbemászó és egyéni dallamokat talál ki, hogy elsőre bennragad a fülben, és csak dúdolod, dúdolod magadban kitörölhetetlenül.

Nehéz kiválasztani kedvenc dalokat a kilencből, de talán a The Senses Go Blindot emelném ki, melyben minden együtt van, ami egy kiváló progresszív nótához csak kell, és a megindítóan gyönyörű és végtelenül szomorú Wind And Lightot. Mint említettem nehéz kiemelni akár egyet is a számokból, mert kivétel nélkül mind magasan átlag felettiek. A Slave To The Mind egy kellemesen komplex, jófajta hangszeres szólókkal felvértezett ízig-vérig mai metal album. Minden gyűjteményben ott a helye!