Shock!

Tegye fel a kezét, akit meglep, hogy a világ legdilinyósabb zenekara legőrültebb tagjának az egyik legkedveltebb gyermekkori meséje a szürreális képekkel dúsított humoráról elhíresült Roald Dahl főműve, a Charlie And The Chocolate Factory (nem túl meglepően magyarított címén a Karcsi és a csokoládégyár) volt. Imádta a könyvet, a belőle készült filmet, pláne rajongott a fantasy musical zenei anyagáért. Azért egy pillanatra álljunk itt meg, hogy rögzítsük: Les Claypool – merthogy nyilván róla van szó – kizárólag csak az 1971-es eredetit szereti, amiben Gene Wilder volt a főszereplő, a 2005-ös Tim Burton/Johnny Depp-féle remake-ről már elég lesújtó véleménnyel van (konkrétan gatyába csináláshoz hasonlította), főleg amiatt, mert utóbbi nemcsak megváltoztatta az alapjául szolgáló regény végét, hanem az eredeti film hanganyagát is jócskán lebutította. Pedig a Leslie Bricusse és Anthony Newley által kreált dalcsokor Lesre valósággal megtermékenyítő hatással volt, olyannyira, hogy évtizedekkel később arra az elhatározásra jutott, hogy megismerteti a mai gyermekekkel is a dalokat, természetesen jócskán primusosítva a végeredményt. De a filmzene szerkezetéhez nem nyúlt, és úgyszintén a zenei/szövegi alapokhoz sem.

Mondjuk szeretném én azt az épelméjű (és mások által is annak tartott) gyereket látni, akinek ez a dalfüzér tényleg kifejezetten tetszik! De ha már itt járunk, akár felnőtt is lehet az illető. Mert én aztán tényleg masszív Primus-adagolást kaptam az eltelt évtizedekben, mióta csak először hallottam tőlük a My Name Is Mud című számot, de a Csokigyárban zajló eseményekre még így sem lehet felkészülve az ember. Ismerd és szeresd bár töviről hegyire a teljes Primus-életművet, legkésőbb a lemez kétharmadához érve idegesen fogod harapdálni a szád szélét, és leteszed a nagyesküt, hogy ha még egy umpa-lumpa dalt kell végighallgatnod, bőgve téped ki maradék hajadat, és gyömöszölöd a szádba, eltömvén a kibuggyanni kívánkozó sikoly útját. (Az umpa-lumpák ilyen kis törpeszerű lények, a gyárigazgató Willy Wonka segítői.)

Nem mondom, hogy Les Claypool, Larry LaLonde és Tim „Herb" Alexander elfelejtettek volna zenélni, mert nagyon nem, de akkor is, hosszú távon kifejezetten idegtépő, amit itt összemuzsikálnak. A főszerep természetesen most is a különféle basszushangszereké (csellón például a jónevű Sam Bass szerepel), de talán még annál is inkább az ütősöké, hiszen Herb és a kisegítő(s) Mike Dillon szó szerint mindent ütnek-vernek, ami csak a kezük ügyébe kerül. Mindehhez jön még Claypool ezredes alapjáraton is baromira rajzfilmszerű hangja, amire ezúttal még rá is tesz minimum két lapáttal: több „szerepben" tündökölve táncol idegszálainkon cérnavékony hangján, úgyhogy kész felüdülés az I Want It Now-ban Larryt hallani énekelni (amire amúgy korábban soha a büdös életben nem került sor). Nem egyszerű leosztás ez, pláne úgy, hogy a kis jóindulattal akár „normálisabbnak" is tekinthető dalok a lemez elején foglalnak helyet (Candy Man, Cheer Up Charlie, Golden Ticket, Pure Imagination), míg a korong felétől kapunk négy umpa-lumpázást (Oompa Augustus, Violet, Veruca, TV), illetve kifejezetten megterhelő zajongásokat (Semi-Wondrous Boat Ride, Wonkmobile). Amit azért már tényleg nagyon embert próbáló egyhuzamban kibírni az apró pici hangok fejben történő felbukkanása nélkül.

Lehetetlen pontozni az új Primus-sorlemezt (mert hogy ez annak számít ám, ráadásul vegyük észre, hogy majd' két évtized óta az első a klasszikus felállástól!), így meg sem próbálom, és egészen biztos, hogy ez is tetszeni fog néhány embernek, de én most mondtam azt, hogy eddig, és ne tovább. Mert félő, hogy a túlzásba vitt hallgatózás következtében nem a Wonka-Művek csokoládégyárába fogok aranyjegyet kapni, hanem egy furcsán kibélelt falú, meghitt szobába, már-már kényelmetlenül szorosra vett zubbonyom ujjait pedig valami érthetetlen okból összefűzik a mellkasomnál. És akkor már az sem sokat segít, ha lelkesen eljárom az umpa-lumpa táncot.

Mindettől függetlenül természetesen minden kedves és nem kedves olvasónknak jó csokizabálást kívánok a karácsonyfa hűs árnyékában, még ha a varázsgombáktól talán jobb is lenne tartózkodni!