Shock!

A Pro-Pain közel tíz éves fennállása alatt tökélyre fejlesztette a két-három riffből felépülő HC/metal nóták gyártását, bár az alaprecept albumról albumra ugyanaz, erre a csapatra nem tudok ráunni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 2000-res Round 6 némileg elmaradt elődei színvonalától.

Fokozták az átlagsebességet, az szentigaz, és Gary Meskil egyszeri énekkísérlete is újdonságnak számított, de túl soknak találtam a típusnótát, hiányzott a lemezből az invenció, a valódi átütő erő. Botorság lett volna azonban azt gondolni, hogy ezek a New Yorki nehézfiúk kiírták magukat és íme, márciusban meg is érkezett ennek napnál is világosabb cáfolata. Ha az imént azt írtam a Round 6-ről, hogy felgyorsult a tempó, a Shreds Of Dignity nyitánya úgyszólván fénysebességre kapcsolt!!!

A The Shape Of Things To Come és a Gone Fishin' egy alaposan feltüzelt, indulatoktól fűtött Pro-Paint mutat és minthogy ismét remekül megírt, fogós nótákról van szó, nem pusztán a lendület viszi el ezeket. Megdöbbentő innovációt ne várjon senki, egyszerűen a Pro-Pain összes jellegzetessége sűrűsödik itt lüktető ütemek, mokány riffek, penge szólók és tizenkét dal formájában (a jelöletlen tizenharmadik számban, amely valójában puszta stúdiós marhulás, amolyan régi vágású rockyt hallhatunk). Olyan tökös ez az egész anyag, mint egy begerjedt bölénycsorda! A Down For The Cause kimértebb metalcore himnusza után a No Way Out, a címadó tétel és a F.O.A.D. (Fuck Off And Die, alig meglepő módon...) visszahozza a kezdeti száguldást, a Walk Away és a Lock N'Load (talán ezekben vannak a korong legemlékezetesebb gitárszólói Tom Klimchucktól!) pedig a tipikusan öldöklő Pro-Paines középtempót építik be a fent említett villámtámadások közé, hogy aztán a végére teljesen elszabaduljon a pokol, vagyis a fergeteges speedelés. Lépten-nyomon felsejlik a Foul Taste Of Freedom és a Contents Under Pressure albumok frissessége, energiája, amúgy a pofonegyszerű fogalmazásmód miatt a Motörhead-rokonságot sem érzem távolinak.

Szóval a zene, a mondanivaló, a hozzáállás nem változott, ám ha a hatodik menetben kissé lankadni is látszott "ökölvívónk", a rövid szünet után kellően kipihenten tért vissza a szorítóba és most újra iszonyatos ütéseket osztogat. A végkifejlet nem is lehet más, mint a totális K.O.! Pontszámban kifejezve természetesen tízes.