Shock!

Az ilyenekre mondják, hogy jó helyen és jókor landoltak. Ha valaki még nem tudná, a német techno metal (nagyon megy ez nekik!) új üdvöskéiről van szó, ráadásul ékes germán nyelven. Amit elsőre végigröhögsz, másodszorra megmosolyogsz, sokadik hallgatás után pedig már egész "normálisnak" tartasz (vagy nem).

A zenére íme a recept: vegyél egy nagy adag középtempót, tegyél hozzá egyszerű, de húzós riffeket, keverj bele nagy adag Die Kruppsot, csipet Ministryt - hogy csak a legnyilvánvalóbb hozzávalókat említsem -, mindezen összetevőkből hozz össze 11 jól táncolható slágert, tuti siker (máris jóval drágábban lehet árulni a CD-t és kazettát)! Nem az eredetiség mintapéldányai, ám ennek ellenére akinek szimpatikusak a fent említett zenekarok, be fog jönni az album (nekem tetszik!). A zene energianövelő hatása igazolt (nesze neked Red Bull!) és bulikon is tuti siker lehet. A nagyjából hasonló felépítésű dalok közül az egyedüli kakukktojásnak a Klavier c. lírai nótát találtam, amit gótikusnak szántak Rammsteinék, nekem mégis a végtelen orosz hómezők jutottak eszembe róla, pláne mikor bejön a "mmmmm" kórus. Most sírjak vagy nevessek?! Az X-aktákat hangulata sem maradhat ki, mit az Engel című tétel füttyögése prezentál. Még érzelmi töltést is sikerült belecsempészni egy nótába (Alter Mann), ez azért már nem pity-puty ebben az elgépiesedett világban!

Ám mielőtt teljesen eluralkodna rajtunk a szívszaggató fájdalom, a többi szám egy pillanat alatt visszaránt a rideg valóságba, lehet tovább ugrálni, táncolni, nyakizmokat tornáztatni, kinek-kinek ízlése szerint. Az énekes sem ragadt le a szavalásnál, sokszor rezegteti a hangszálait dallam formájában - legalábbis próbálja, mert hangja nem sok van -, leginkább úgy, mintha valami német indulót adna elő. Sajnos fogalmam sincs, hogy miről szólnak a dalok (pedig kíváncsi lennék rá) néhány szóra korlátozódott német nyelvtudásom még csak halvány képet sem tudott felfesteni a tartalomról. Amúgy hatan vannak a csapatban, de nem sikerült rájönnöm, hogy mit csinálhatnak ennyien egy alapvetően szintire épülő zenekarban. Mindenesetre a borítón számtalan formájú és ki tudja milyen rendeltetésű konyhai eszközt aggattak, szurkáltak a fehérre meszelt arcukra, arcukba; pukkasszuk csak szegény mit sem sejtő polgárokat (a'la Marilyn Manson)! Sajnos a kazettaborító sem a tagok nevét nem tartalmazza, sem azt, hogy hol rögzítették a dalokat, pedig bika hangzása van a kazinak! Ha valaki CD-t venne, ne lepődjön meg a 6 különböző borítón, lehet válogatni, hogy kinek a fotójában gyönyörködjünk a fedlapon. A zene 5-6 év múlva nem biztos, hogy ugyanilyen szórakoztató lesz, ma viszont tökéletesen kikapcsol. Kell ennél több?!

Fenti sorok már egyszer helyet kaptak az utolsó Cold Showerben, de úgy érzem pár szót hozzá lehet még fűzni, pláne, hogy most már CD-n is hallottam az anyagot. Pl. Hogy a CD borítóban angolul is benne vannak a szövegek, melyek nem is rosszak. Eddig csak egy kölcsön kazit nyúztam és azt hittem, csak azért hiányoznak a dinamikus mélyek, mert mégiscsak egy szalag, de nem. A CD-t fülelve is hiányoltam a gitárokból a nadrágszár-lobogtató dübörgést, ami a Lost Highway-es két Rammstein nótában azért megvan. Itt nincs. Kár. Ja, és nekem sokadik hallgatás után még mindig tetszik.