Shock!

Ez a lemez is olyannyira kilóg a műfajok közül, amennyire csak lehetséges. Ha egy zenére rá lehet fogni, hogy space-metal, akkor a Samael Eternity-jére teljes joggal ráfogható. A Samael motorja egy testvérpár, Vorph (ének és gitár) és Xy (billentyűs hangszerek, programozás), akik mellett Masmiseim (bgitár) és Kaos (gitár) működik még közre. (Ha valaki még nem hallott volna róluk.)

Ez az anyag annak ellenére, hogy nem a hangszeres virtuozitásról szól, a legteljesebb mértékben progresszív, mert előremutató, és roppant egyedi világba kalauzol el minket. Van benne egy adag monumentalitás, fenséges muzikalitás és szinte már színházi drámaiság. Helyezkedj el kényelmesen az album hallgatásakor, hogy át tudd érezni azt a fenséges erőt, ami árad a dalokból. A programozott dobokra épülő atmoszférikus - ez aztán tényleg az! - szintetizátorszőnyeg, az inkább háttérben riffelő gitárok, és Vorph földöntúli vagy éteri hangja hangja furcsa elegye a black metalnak, a szintetizátorzenéknek, a nem kommersz popularitásnak és a darknak.

Talán a borító fejezi ki a legjobban, hogy milyen zenét játszik ma a Samael: időn túli, fémes, sötét hangulatú, csillagként pulzáló muzsikát. Tizenkét magas színvonalú nótából nehéz kiragadni és bemutatni néhányat, ám például a Supra Karma az egyik legkülönlegesebb dal, ráadásul ez igen kevéssé metalos már. Az I popularitása lehet, hogy riasztónak tűnik majd a korongon egyeseknek, de le nem tagadhatóan hangulatos. A Beingben hallható jazzes futamok sem az eldobható zenék után vágyó füleknek készült.

Rendkívül hatásos zene, valami furcsa sci-fi filmhez is tökéletes lenne. Az Eternalt azoknak ajánlom, akik nem rémülnek meg a határok tágításától, érdeklik a különleges zenei megoldások, a stílusok furcsa és egyéni keverése, akik nyitottak az újra. Megéri megbarátkozni a lemezzel.