Shock!

Az újrakiadások sora folytatódik. Ismét az SPV volt élelmes és kibővített booklettel, élő bónusznótákkal gazdagítva dobott piacra hármat a Savatage korai anyagai közül. Jó lenne ugyanitt az első albumról, a Sirensről és az azt követő The Dungeons Are Calling EP-ről is írni legközelebb, mert ez a két klasszikus, hasonló extrákkal felszerelve, szintén beszerezhető már - sőt, a Mountain Kinget követő három korong is!

A szerény körülmények között felvett és kiadott első felvételek után az Atlantic kiadó vette pártfogásba a floridai csapatot és ennek megfelelően az eredetileg 1985-ben kijött Power Of The Night már profi stúdióban került rögzítésre. Hallatszik is a végeredményen a változás! Szerencsére a letisztultabb környezet sem ölte ki a Sirens/Dungeons kettős nyers erejét, agresszivitását, köszönhetően a hangmérnök-producer Max Norman szakértelmének. Ugyanazzal az elánnal riffel illetve szólózik Criss Oliva és bátyja, Jon is az addig megszokott bárdolatlan, karcos stílusban énekel, na meg sikoltozik. Volt azonban ideje kísérletezni is ezzel-azzal az akkori négyes felállásnak, így született a zongorára épülő In The Dream ballada (a Jon által kezelt billentyűs hangszerek másutt szigorúan színező jelleggel hallhatók a korongon, de felbukkanásuk önmagában véve is jelentős újításnak számított már Savatage-szinten) vagy a Hard For Love feltűnően rádióbarát hangzású hard rockja. További izgalmas színfoltja az anyagnak a baljóslóan lassú, döngetős Unusual és Fountain Of Youth. Másfelől viszont ott a címadó Power Of The Night, a Warriors, a Necrophilia és társaik, meg persze a gyors Washed Out, egytől-egyig a korábbról már ismert Sava-stílusjegyekkel felruházva.

A szövegek maradéktalanul tükrözik kiagyalójuk, Jon akkori énjét. Ami komoly fordulatot jelent ilyen téren, az a már említett Necrophilia és Hard For Love, valamint a Skull Session és a Stuck On You szókimondóan és malac humortól sem mentesen szexuális töltete. Az idősebbik Oliva testvér alighanem merev dákóval csinálta végig a felvételeket. Mellesleg az amerikai cenzúra figyelmét is sikerült magukra irányítaniuk, természetesen akaratlanul, és bizonyos négybetűs szavak teljes mellőzésével ez nem akármilyen fegyvertény. Emellett a nyomulós éjszakai heavy metal életről is szólnak dalok, vegyük mindjárt a címadót. Ösztönzene ösztönszövegekkel, frenetikus gitármunkával és jellegzetes énekkel, a megkezdett út egyenes folytatásaként - vitathatatlanul újabb Sava-klasszikus!!!

Sajnos a banda következő lépése nem úgy sikerült, ahogy várni lehetett. A befolyásos kiadó igyekezett a társaságot rádióbarátabb, kommerszebb irányba terelni (ennek első jeleként is felfogható a Power... album Hard For Love nótája), a minimális üzleti tapasztalattal rendelkező bagázs pedig naivan beszállt a dollár-játékba. Ennek eredménye a hangzatos cím ellenére igen puhára sikeredett Fight For The Rock, egy totális zenei zsákutca. A címadó szám az elején megtévesztő, mert málhás tempója és arcbamászó refrénje egyértelműen a korábbi lemezekre utal vissza, ám az utána következő három (!) tétel egyaránt lírai hangot üt meg. Csak fokozza a bosszúságot, hogy ezek már mind ismerősek innen-onnan, hiszen az Out On The Streets a Sirens albumon, a Crying For Love a Dungeons-on szerepelt először, utóbbi Fighting For Your Love címen "futott" akkor. A Day After Day pedig egy Badfinger-szerzemény. Sőt, a meghökkentő átdolgozások sora itt még közel sem ér véget, mert jön a Free-féle Wishing Well és a Lady In Disguise, amely egy Sirens korszakbeli, de addig kiadatlan Sava-líra felújítása (a debütalbum 1994. évi, Metal Blade-es újrakiadásán ennek eredeti - a jobbik - verziója volt az egyik bónuszfelvétel). Világosan látszik mindebből, hogy egy új, népesebb vevőkörnek próbálta bemutatni és eladni a csapatot az Atlantic, miközben a régi fanatikusok joggal téphették a hajukat mérgükben... Valamelyest - nem sokat - javít a helyzeten az ismét hagyományosabb vonalat képviselő Hyde, Red Light Paradise és The Edge Of Midnight. Ezek mindegyikét a súlyos, belassult tempók jellemzik és alapvetően kellemes hallgatnivalók, ha nem is viszik előre a stílust; kivétel ez alól talán az utolsóként említett tétel, amely szerintem az egész album legjobbja is egyben. Itt az elegáns billentyűs aláfestés szintén telitalálat mind hangszerelés, mind hangulat szempontjából. Az egyetlen pörgősebb dal a She's Only Rock N'Roll, az is a banda laza oldalát mutatja inkább, de hát ilyen címmel...

A billentyű egyébként még hangsúlyosabb szerephez jutott ezúttal, ami persze további lépést jelentett a mainstream felé, viszont az érzelmekkel teli, de nem az a kimondottan angyali, simulékony énekhang (erre a lemezre Jon is visszavett a torkában rejlő agresszióból) aligha segítette volna elő a milliós eladásokat. Magyarán szólva: a nagyközönség számára a kiadó minden erőfeszítése ellenére is túl metalos lett a Fight For The Rock, a hamisítatlan fémzenére éhes tábor ízléséhez képest meg túl lagymatag. Igazi öszvér-megoldás! További fontos tudnivaló, hogy ezen a korongon váltotta Keith Collins basszert a nála jóval fiatalabb és mindmáig abszolút megbízhatóan döngölő Johnny Lee Middleton. A szőke srác okolható a legkevésbé a Fighttal elkövetett baklövésért, annál komolyabb része volt az egy esztendővel későbbi diadalmenetben, mert...

...jött 1987 és vele a Savatage harmadik nagykiadós albuma, a Hall Of The Mountain King, amely jobban már nem is üthetne el imént tárgyalt elődjétől. Lezárult a kérészéletű flörtölés a kommersz aréna-rockkal, a kisiklott szerelvény visszakerült a helyes vágányra és azelőtt sosem tapasztalt sebességgel száguldott tovább. Abban, hogy a nagy "utazás" nem ért véget idő előtt, elévülhetetlen érdemei vannak bizonyos Paul O'Neillnek, aki többek között az Aerosmith-nél is teljesített már produceri szolgálatot. Miután első lépésként sikerült emberünknek mentálisan felráznia a mélyen maga alatt lévő csapatot, megszületett a valaha készült legzúzósabb, legkegyetlenebb Savatage-album! Alig telik el tíz perc, mire lepörög a 24 Hrs. Ago és a Beyond The Doors Of The Dark, a hallgatót pedig már itt lekaszálja a riffekből áradó energia, na meg a tempók jóleső komplexitása. Jon hangja végig csúcsformában szól a lemezen, valamennyi dalban újult erővel támadnak a zabolátlan sikolyok! Ilyen intenzitás és nyomasztó atmoszféra még soha nem volt tapasztalható Oliváéktól!!! A málhás Legions, The Price You Pay (a hamisítatlan heavy metal érzésvilággal a szövegekben: koncertek, zenészélet...) és a világvége-hangulatú Devastation logikus következményei a Power Of The Night hasonszőrű darabjainak, a kokainmánia veszélyeiről szóló White Witch is a régi Rage, Washed Out stb. nóták kirobbanó speedelését idézi. Egyetlen szám erejéig azért megvillan a floridaiak slágeresebbik oldala is, a Strange Wings ezzel együtt ismét egy remek dal, a roppant finom, kidolgozott háttérvokálok a refrénben (itt Ray Gillen működött közre!..) megint valami különleges pluszt adnak a Sava-soundhoz; ez a tendencia korábban is érzékelhető volt már, a Legions-Strange Wings kettősben viszont egyértelműen a tetőfokára hágott. Megfigyelhető azonban egyéb újdonság is a Mountain Kingen: már az első közös munka alkalmával megmutatkozott Paul vonzódása a klasszikus zenéhez, a bombasztikus nagyzenekari hangzáshoz. Konkrétan a Grieg-féle Peer Gynt nyer egészen sajátos értelmezést az albumon az instrumentális Prelude To Madnessben, amely a máig hihetetlenül népszerű címadó szám bevezetője is egyben.

Csak egyetlen adalék a fentiekhez: nyolc évvel később a hasonló hangzásvilágú, ám jóval művészibb Dead Winter Dead korong (lásd/halld: Christmas Eve/Sarajevo 12/24/ elsősorban) előbb bearanyozódott, majd platinalemezzé érett, hogy a Trans-Siberian Orchestra elképesztő sikereit ne is említsem! Igen, a Hall... e tekintetben a '95-ös anyag illetve a TSO előfutára volt! Paul persze több mint producer, zeneszerző/szövegíró is, két dalhoz a véglegesített Johnny Lee Middleton bőgős szintén hozzátette a magáét, a testesebb hangzás érdekében a koncertekre kisegítő másodgitárossal erősödött tovább a banda Chris Caffery személyében - de itt már egy új fejezet kezdődik a Savatage fordulatokkal teli történetében...

Magyar szempontból a történet újabb fontos állomása lesz a zenekar augusztusi fellépése a Szigeten, ami további aktualitást ad ennek az ismertetőnek. Önmagában is hatalmas élmény a Savatage gazdag életművéből válogatni, ráadásul a mostani fő énekessel, Damonddal számos korai téma felbukkanása is várható, úgyhogy lehet készülni/ismételni!..