Shock!

Az utóbbi években új erőre kapott veterán rockerek a nagyszerűen sikerült Metalhead album, és a nem kevésbé nagyszerű idei Wacken buli után friss lemezzel rukkoltak ki a közelmúltban. Természetesen reméltem, hogy a megkezdett széria folytatódik és Biff Byfordék az idei anyagra is átmentik jó formájukat.

A nem túl sokat sejtető másfél perces intro után a címadó darab egyből megragadott. Fritz Randow betonkemény dobolása a lehető legbiztosabb alapokat adja ehhez a teljes gőzzel zakatoló lendületnótához, Biff pedig szívét-lelkét kiénekli benne, a végén még egy sikolyra is ragadtatja magát! Sajnos meglehetősen rosszkor érkezik az egyébként profin megcsinált, baromi hangulatos King Crimson átirat (In The Court Of The Crimson King), mert higgadt, lassú tempójával eléggé visszaveti a kezdeti lendületet, holott éppen itt kellett volna rátenni még egy lapáttal és véglegesen legázolni a hallgatót. A kissé Deep Purple-ízű Coming Home is inkább csak komótosan cammog és a Hell Freezes Over sem ráz már fel, pedig az sem rossz eresztés.

A Dragons Lairnél ocsúdni látszik a banda és a You Don't Know What You've Got újbóli Purple/Rainbow-jellegű témázgatása után a Deeds Of Glory felhúzott középtempójánál ébred fel igazán ismét. A Running For The Border és a hat perc fölötti Shadows On The Wall megint visszalassul, de ezek is már vérbeli metal dalok. Utóbbit egyenesen a Killing Ground legjobbjának választom. Lírai pillanatok váltakoznak benne keménykötésű Saxon riffeléssel és a torzított ének is érdekes pluszt ad a nótának. A feszültséget aztán klasszikus, nagyívű refrén oldja. A befejező Rock Is Our Life pedig tipikus 80-as évekbeli brit heavy metal keményen, dögösen, még ha nem is a legeredetibben...

Végül is egyáltalán nem rossz a lemez (a borító viszont fércmunka), csak néhol nem ártott volna feszesebbre húzni azt a gyeplőt, Byford úr!