Sok pozitív véleményt hallottam az új Scorpions lemezről már a pozsonyi koncert előtt is, sőt, jó párszor élvezettel meg is hallgattam; kellett azonban, hogy élőben lássam a bandát és halljam az új dalokat ahhoz, hogy igazán megtetsszen az anyag.
Persze ez gyakran van így, hiszen a nagy öregek koncerten tudnak igazán meggyőzőek lenni: ilyenkor csak les az ember, micsoda huszonéveseket megszégyenítő energiával, lendülettel képesek nyomulni a vén trottyok huszon-harminc év rákenról után is – bevallom, szeretnék csak fele olyan jó formában lenni ötvenakárhány évesen, mint mondjuk Rudi Schenker. Persze a mérhetetlen rutin révén „könnyű" nagyot alakítani a színpadon, ott van ugyanakkor egy másik fokmérő is, ez pedig az éppen soronkövetkező lemez: egy banda, amely már szinte mindent eljátszott, tud-e újat, ütőset nyújtani ennyi idő után is? Sok csapat meg se próbálja, inkább turnézik orrvérzésig; mások rutinmunkákat adnak ki a kezükből időről időre; Meinéék viszont azok közé tartoznak, akiktől nem áll távol az újító szellem. Persze ebbe csúfosan bele is lehet bukni, így történt ez az Eye II Eye idején.
Nem igazán tudtak újítani a szimfonikus-unplugged projektekkel sem, lévén ezek régi találmányok már, mindenesetre érdekes színfolttal szolgáltak a 2000-es évek elején, különösen az Acoustica anyag sikerült erősre. Mindezek után pedig tényleg nem volt más hátra, mint visszatérni saját gyökereikhez, bedugni azokat a gitárokat és visszanyergelni a súlyos, harapós rockzenére. Már az Unbreakable hangzása is „retrósan modern" volt, mindez azonban semmi ahhoz képest, ahogy a Humanity időnként meg tud szólalni: komolyan, az albumot nyitó Hour 1. az ember fejét leviszi, ha nem figyel oda! Ilyen súlyos riffet utoljára az Alien Nation idején hallhattunk Scorpiéktól, de ez még arra is rátesz egy lapáttal! Mindez pedig egy védjegyszerű Meine-dallammal párosítva – egyszerűen király, nincs Scorpions rajongó, aki nem dob tőle egy hátast...
És ha már az Alien Nationt emlegettük, bizony a másik súlyosság, a 321 is a Face The Heat időket juttatja eszembe: a pofonegyszerű, de irgalmatlanul mélyre hangolt, Zakk Wylde-os riffel felvértezett nóta akkora klasszikus (hogy is lehetne más egy olyan refrénnel, hogy „baby 3-2-1, are you ready to rock"), hogy mostantól kezdve gyakorlatilag örökre bérelt helye lesz a Scorpions repertoárban – szólója is élményszámba megy. A kőkemény riffeket a finom dallamokkal szintén zseniálisan párosítja a banda, immár időtlen idők óta, remek példa erre a Game Of Life vagy a visszafogott verze miatt kissé a Rhythm Of Love-ot idéző We Were Born To Fly. Nagy kedvenc még a kitörölhetetlen refrénű You're Loving Me To Death is, a hangulatosan elszállós Love Will Keep Us Alive, de a csúcs egyértelműen a lemezzáró Humanity, amely egyfajta keretbe foglalja a lemezt átívelő laza szerkezetű, de komoly mondanivalójú koncepciót. Ez az amúgy átlagos hosszúságú tétel annyira felkavaróra, monumentálisra sikeredett, hogy még azt az „auf Wiedersehn"-t is megbocsátom az elejéről – hiába, a Daddy's Girl-lel (nocsak, megint egy Face The Heat párhuzam! Akkor most már jó lenne megérdemelt helyére tenni azt az albumot is az életműben) megmutatta már a Scorpi, mennyire súlyosan elgondolkoztató tud lenni akár egy lírai hangvételű szám is. Élőben pedig isten volt, remélem, szintén sokáig műsoron marad majd. Ezen dal fényében a „sima" balladák nem tarolnak annyira a lemezen, de a szintet simán hozzák. Meinéék bármikor csuklóból kiráznak egy-egy zseniális lassú számot, ez mindig így volt és így lesz – tegyük gyorsan hozzá, hogy pl. az elsőre átlagosabbnak tűnő zongorás-szimfonikus Future Never Dies szóló előtti kiállása azért így is szíven üti az embert. És ugye ott a már említett Love Will Keep Us Alive is...
Lendületes, izgalmas, érzelmekkel teli, energiától duzzadó és végtelenül fiatalos zeneanyagot rejt az új Scorpions. Rajongóknak nem nagyon kell magyarázni, miért is nyomják olyan jól ezek az öregfiúk, de az előítéletekkel bírók és a fiatalok kedvéért muszáj kihangsúlyozni a banda vitathatatlan érdemeit és ezen kiváló lemez előnyeit: hallgass bele és nézz egy nagyot!
