Shock!

Shane bácsi dobos bácsi. Olyan arcokkal játszott, mint Glenn Hughes vagy a japán B'z, de van neki prog-fúziós bandája is, a Cosmosquad, és van egy másik is neki, a Diesel Machine (itt a Damageplan énekesével, Patrick Lachmannel játszik). Szóval, Shane bácsi nem nyeretlen kétéves, dobolási kvalitásaiban már senki sem kételkedik.

Viszont úgy gondolta, megmutatja, mit tud az összes többi hangszeren, valamint énekesként és komponistaként is, eme okból született a Primer album. Elsőre a King's X neve ugrott be, mert bár az anyag kicsit zakatolóbb mint Doug Pinnickék világa, valahogy hasonló hangulatokkal operál Mr. Galaas is. Modern metal, grunge és progresszív zenék elegye a lemez, mélyre hangolt gitárokkal, melyre Shane hol rekedten (Pinnick-esen) blues-üvölt, hol (ismét Pinnick-esen) Beatles-harmóniákat énekel. Fura zene de jó. A nyitó New Beginning inkább prog-grunge, míg például az Error Humanize totál nu-metalosan indít, a L.A.C.A. egy laza akusztikus country-blues, a Locked Down egy Spock's Beard-be oltott nu metal... Szóval, van itt mindenféle, mégis egységes valahogy a hangvétel, végig bizonyítva, hogy hősünkbe rengeteg muzikalitás szorult. A gitárriffek kifejezetten markánsak, helyenként a samplerek is megjelennek, mint például a kifejezetten érdekes, kísérletezős Determination című instrumentális szerzeményben. Aztán van itt akusztikus nóta, melyet azok alapján a dalok alapján írt Shane, amiket édesanyja énekelgetett még gyerekkorában. Az utolsó dal pedig a felvételek közben elhunyt macskájának állít emléket... soha még ilyen szép szerzeményt nem írtak egy cicának se, szerintem.

Talán a kiemelkedő, megjegyezhető dalok hiányoznak valamelyest erről az albumról, viszont változatossága, ötletessége mindenképpen dicséretre méltó. Ugye, milyen fura dolgok laknak elrejtve néha egy dobosban? Mostantól félek mindegyiküktől, hehe...