Te jó ég! Ez '99 legrettenetesebb lemezborítója. Érdemes megnézni, annyira rossz, hogy ezen már nevetni sem lehet. Egy japán csajszi virít rajta, és egy tálcáról holland zászlócskákkal megtűzdelt tofut kínálgat mosolyogva. El nem tudtam képzelni milyen zene lehet a cd-n. Aztán utánajártam, e név egy egyszemélyes "formációt" takar, és amolyan dobgépes death metalt gyártott hősünk.
|
megjelenés:
1999 |
|
kiadó:
Morbid Records / MusiCDome |
|
pontszám:
5 /10 Szerinted hány pont?
|
A hangzás elég gázos, a gitár is úgy szól, mint egy házilag vonalban felvett Metal Zone-os zsizsegés, no chorus, no delay, minek az, éljen az egyszerűség. A zenét aláfestő szintetizátor is mondhatni érdekesen hat a brutalizálás közepette. Ahogy hallgatom, próbálok vmi építő jellegű gondolatsort papírra vetni, de egy-két jobb rifftől eltekintve elég unalmas és fárasztó végighallgatni e 11 szerzeményt. Igazából egy cirka 5 számos jó EP-t érdemesebb lett volna kihozni ebből az anyagból.
Kísérletező kedvűeknek érdekes lehet, de nem egy nagy pukkanás. Itthon sokkal jobb demókat lehet találni.
