Sosem szűkölködöm jelzőkben - ám ezúttal szóképtelen vagyok. Csak ülök magamba munnyadva, golyvás szemmel és nem tudom, sírjak-e vagy zokogjak. Idézek néhány "szerény" reklámszlogent a banda ismertetőjéből: gigantikus mestermű... epikus és drámai... a nóták monumentális rakéták...
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
2 /10 Szerinted hány pont?
|
De nem gyenge ez sem: "Egykori sztárok, mint az Iron Maiden vagy a Manowar szégyenteljesen pironkodva néznek fel a Solemnityre, tudatában annak a ténynek, hogy ők manapság már nem képesek ilyen színvonalú klasszikus műveket alkotni." Miután végigolvastam ezt az önmagában is röhejesen önhitt és marhaságokat ontó írást, arra gondoltam, talán kapok egy középszerű, true-power, harcos anyagot, amelyben bizonyára tülekednek majd a megszokott klisék, de azért arra is lesz lehetőségem, hogy nagyszerű dallamokról, kiváló hangzásról, príma énekesről és effélékről áradozzak. És mi jött mindezek helyett? Dögvész. És ez a legkevesebb, amit erről az albumnak nevezett szemétről elárulhatok.
A lemez olyan fokon gáz, hogy még demóként sem adnám ki a kezemből. A következők miatt rossz: iszonyat gyenge a hangzása, a nótákban egyetlen megjegyezhető, kiemelkedő dallam nincs, a muzsikusok totál gyengék, az énekes pedig csak énekelni nem tud. És ha ez még mind nem lenne elég, hitetlenkedve látom, hogy a német bandának ez már a harmadik albuma! Nem értem, nem hiszem. Mármint azt, hogy manapság ilyen szintű munkákat megjelentetnének kiadók egyáltalán?! Aztán látom a nagy megfejtést: Solemnity Music. Hát ezért eshet meg ilyen gyalázat, kérem. Ha senkire nem tudod rásózni a kakát, add ki tenmagad.
Klasszikus metalnak nevezhető nóták sorjáznak dögunalmasan, gyakorta hamis, erőtlen énekkel kísérve. Ahol meg nem hamis, ott egyszerűen borzalom. Lapos, tehetségtelen, semmitmondó minden egyes perc. Még az is, amit - vélhetően az élmény fokozása céljából - oroszul adnak elő. Tovább nem taglalnám a beltartalmat, ugyanis aki beszerzi ezt a korongot, az meg is érdemli.
Ami a magyar Regös Ferenc által elkövetett borítót illeti, arról csak annyit, hogy nem tudom kideríteni: a cilinderes fazon és a köpönyeges hobbit közötti törpe azért gnóm, mert addig gyúrt a konditeremben, míg végül összetöppedt a súlyok alatt, vagy a mögötte vonagló szilikonos maca húzta ki a dugót a hátából és már épp lefelé enged... Iszonyat.
