Shock!

Svédországból repült idáig ez a korong, és bár a svédektől mindenki death, prog vagy neoklasszik hard rock dolgokat várna, ez itt stonerbe oltott rock'n'roll, női énekkel. A zenéhez nem is tudok semmit hozzáfűzni, se pro, se kontra, amolyan vidámkodós stoner bulizene, kábé annyira érdektelen és lapos, mint újdonsült sógorom.

A gitáros-énekes lány hangja egész érdekes viszont, egész szép a "normális" énekstílusa is, de képes macskavinnyogós-üvöltős-köpködvehörgős dolgokat is kihozni magából, a fejére kíváncsi lennék ilyenkor azért. De sajnos ennyi elég kevés ahhoz, hogy zenét csináljon a lemezből. Annyit változtat a hangzáson mindenesetre, hogy nem szimpla stoner zeneként könyveli el az ember, hanem benne van picit a Garbage által már megalapozott pökhendire, néha unottra vett női pop'n' roll is. Nincsenek viszont Dalok, valahogy elkezdődnek a nóták, és egyszercsak végük lesz anélkül, hogy megmaradna bennem bármi is.

Keresem pedig "A Klipnótát", de sámli. Pedig biztos nem rossz zenészek a népek, pontos minden, még néhol feelingesnek is nevezném, a hangzás amolyan megszokott retro-hetvenes, tehát minden adott lenne ahhoz, hogy pár erős nóta, eltalált refrén szárnyán magasabbra repülhessen a csapat, így viszont csak pár centivel a föld fölött levitálnak egy ideig, és ha nem kötik fel a gatyát, kipukkan a lufi és potty.

Azok, akiknek bejön a Foo Fighters-féle kissé bárgyún vigyorgó, spanglitekergető rakenról, egész jól elszórakozhatnak a lemezzel, rajtuk kívül viszont másnak nem mond túl sokat az egész. Átlagos. Tehát öt pötty.