Shock!

Freedumb - ez az a szó, amit nem lehet megtalálni egyetlen szótárban sem (nekem legalábbis nem sikerült). Egy amerikai úriember szerint valamilyen szleng kifejezés a szabadságra, amikor azt mondhatsz, azt csinálhatsz, azt imádhatsz amit csak akarsz. Amikor senki nem szól bele, mit mikor hogyan tegyél, senki nem mondja meg, hová mehetsz.

Akkor ez már majdnem anarchia? Nos, a S.T. mindig a fiatalok (kifejezetten fiatalok) zenéje volt. Cyco-Miko csapata főleg az extrém sportokat kedvelő srácok befutója volt, aki valaha is hallotta őket, tudja, hogy miért. Ha ezt a zenét hallgatom, egyből az jut eszembe, amikor a srácok a fizika törvényeit figyelmen kívül hagyva csavarnak a félcsőben görkorival, vagy deszkával. Az egész lemez duzzad a lendülettől, alig bírtam „begyömöszölni" a lejátszóba!

Nincs megállás egy pillanatra sem, talán csak a legutolsó nóta nyújthat cseppnyi szusszanatot. Régen metalosabbak voltak egy kicsivel, akkoriban a gitárszólókon is több hangsúly volt. Ez az album teljesen punkos - igaz, szigorúan a mai elvárásoknak megfelelő hangzással. Az én kedvencem a We Are Family, amiben végre visszavesznek a könyörtelen tempóból a fiúk, de annál súlyosabb gitártémával lökik a cuccot. Apropó gitárok! A lemezborítón feltüntetett információ szerint egy vendég basszusgitáros emberke csépeli a vontatóköteleket, a játéka, stílusa pozitív pontokat hozott a zenekarnak. Még néhány szó a legutolsó felvételről: nagyon feelinges middle-slow nóta, igazi elszállós zene. A Heaven kicsit talán klisés, kicsit talán ismerős, de mégsem lóg ki a lemezről. Nekem tetszik.

Összefoglalva: aki otthon akar zene mellett kikapcsolódni, az NE HALLGASSA!!! Erre a zenére csak bulizni lehet, esetleg adrenalinfröccsöt nyomni szétzúzott ereidbe egy kis deszkázással.