Shock!

Két ekkora név egy lemezen, mi sülhet ki ebből? Kicsit tartottam tőle, hogy abszolút hallgathatatlan elszállt virtuózkodás, DALOK nélkül, de kellemesen csalódtam, habár elég időm nem volt még megemészteni a zenét, de nem kell hozzá sok idő, hogy az ember rákattanjon e két "elmebeteg" zenész játékára.

Nyolc szöveges dal hallható a lemezen és két instrumentális. Terry Bozzio játszik a dobokon (nyilván), ütős hangszereken, a billentyűkön, ő a vokalista (hmmm... éneket nem írhatok, inkább szövegmondás amit művel, igazából valami "énekebb"-éneket vártam, de így pár hallgatás után meg lehet szokni, úgyis a zene a lényeg, a vokál mellékes, csak úgy "van", de egyértelműen ez a gyenge pontja a produkciónak), ő jegyezte a szövegeket is. Billy Sheehan természetesen basszusgitározik (de már megint úgy, hogy az ember azonnal szerelmes lesz eme hangszerbe és úgy érzi, muszáj megtanulnia játszani rajta), a gitárokat is ő kezeli. Koncertjük az nem lesz, nyilvánvaló, de nem is az a zene. Bár azért egy ücsörgős koncerten meghallgatnám némelyik dalt.

Nem is lehetett volna jobb címet kitalálni a lemeznek: kilenc rövid film. Valóban vizuálisak, nem is kicsit. Az egy dolog, hogy elképesztő miket játszanak, mind technikailag, mind az ötleteket tekintve, de akkora hangulat feszül a dalokban, hogy nem lehet kikapcsolni vagy csak úgy belehallgatni. Magával ragadja az embert, elsodorja a zene, és hiába próbál odafigyelni a dobok vagy a bgitár okosságaira, ha a gitár csak egy fura effekttel vinnyog percekig, ettől az egész feloldódik, utaztatós lesz és nem érzi senki, hogy kínos magamutogatásukat élik ki a zenészek. Szürreális, furcsán görbülő világba kalauzolnak, ahol nem számít a tér és az idő, az anyagiak még annyira sem, értem ezalatt, hogy bár odafigyelős az zene, de hihetetlenül ki tud kapcsolni. Lélegzik, lüktet minden másodperc és mintha a korong vége felé eresztették el volna magukat a zenészek virtuozitásilag, bár az utolsó tétel indiai hatású mozzanatai elővetették velem a füstölőt itthon.

Zenghetnék ódákat, de talán elég, ha annyit mondok: ELKÉPESZTŐ és AGYAMENT! Dobosok, bgitárosok figyelmébe erősen ajánlott, én meg megnyomom most jól a replay gombot. Ebből a sok is kevés...