Shock!

Azon filóztam, hogy most elég lenne egyetlen szót írnom, hogy jellemezzem az albumot, mégpedig ezt: TÖKÉLETES. De ebből nem derülne ki, hogy a holland csapat visszavett a rockból, hogy utat engedjen a samplereknek és mindenféle fura effektnek, hűen tükrözve az album témakörét, mely a végtelen űr világába kalauzol el minket.

Ez amúgy is a kedvenc témaköröm, tehát biztos voltam benne, hogy nem fognak tévedni a zenével sem. Sokkal pszichedelikusabbak, szomorúbbak a dalok, néha hihetetlen magasságokba repítenek fel, máskor rettentő mélyre húznak le. Nagyon kevés a torzított gitár és azt a csipetnyit is nem éppen mindennapi effektek segítségével varázsolták el. Anneke hangja csodálatos mint eddig mindig, dallamaiban a rá jellemzők mellett sok újdonságot megjelentet. Sőt, még gitárt is ragadott 2 dalban!

"Hagyományosabb" Gathering nótának a Rescue Me-t és a Probably Built in the Fifties-t tartom, melyekből a szokásos "libabőrhegy" sem hiányzik. A Liberty Bellben mintha a saját gondolataimat hallanám, ráadásul felkavaró zenei körítésben. Annyira tökéletesen adják vissza a téma hangulatát zenével! Ezt hallani kell! Másik óriási kedvencem a The Big Sleep, elrepít felfelé, ahol a végtelen az úr, nincs hang, csak a sötétség és a csillagok fénye vesz körül. Magunkban hordjuk a világegyetemet, csak meg kell találni.

A 2. CD a sokadik kedvencemmel nyit - South American Ghost Ride, mely egy instrumentális tétel. A Dead Can Dance hatása még mindig érzékelhető egy kevéssé rajta. A záró majd' 29 perces címadó instrumentális nótát pedig nem nagyon lehet szavakkal körülírni. Sőt. Egyáltalán nem lehet. Fél órás lebegés a hangok hátán. A 10. perc tájékán annyira elborulttá válik, hogy a rengetegnél is több hallgatás kell ahhoz, hogy nagyjából be lehessen fogadni. És ez még csak fokozódik, a 15. percnél már biztos, hogy nem a Földön járunk. Nehéz hallgatnivaló, legjobb sötétben és teljes nyugalomban próbálkozni vele.

A többi 13 dallal pedig bármikor. Mert csodálatos és örökkévaló ez a sárga színbe burkolt lemez.