A The Idoru a megboldogult Newborn másik fele, ha valaki nem követte volna esetleg a hardcore történelmet. 2003-ban alakultak, találtak egy énekest és vele jóval lightosabb zenét kezdtek játszani, mint az anyazenekarban. Kicsit punkos, kicsit furcsán alternatív meg emo is talán, picit hc, de ezekkel a kategóriákkal mindig bajban vagyok.
Egy maxi cd-t már kiadtak korábban, After The Storm címmel, hozzánk nem jutott el, így fogalmam sem volt mire számíthatok ezen az igencsak beszédes címet viselő lemezen. A srácoknak amúgy egy japán kiadó karolta fel, ami már fél siker - legalábbis a nemzetközi porondra való kilépéshez való úton az. Furcsa zene ez. Tartottam tőle, hogy nem igazán találok hozzá kapaszkodót, de már első hallgatásra volt benne néhány dolog, ami megfogott: egy-egy jól szerkesztett refrén, ügyes vokáltéma.
Az első igazán finom dal, a Soldier From Nowhere, ami akár sláger is lehetne. Érdekes az is, hogy a gyorsabb témák sem lesznek sikálások, a hangzást sem arra hegyezték ki, hogy iszonyatosan megdörrenjenek a gitárok, valahogy olyan puhán görögnek a hangok minden dalban. Kicsit talán túl puhán is, bár lehet ez a stílus sajátja, lehettek volna harapósabbak a gitárok érzésem szerint. A riffek is valahogy megfoghatatlanok, meg nem tudnám mondani, hogy melyik dalban akár nagyjából is, de miket játszottak. Ennek ellenére mégis sok fogós témát rejt a zene. Másik kedvencem a lemezről az Over The Vortex című dal, feelinges, ügyes. Meg persze az utolsó dal is jófajta, az A Part Of., pedig ebben vannak olyan hülyén punkos részek, amitől általában a falra tudok mászni.
Az énekdallamok számomra hosszú távon kicsit egysíkúak, illik ehhez a stílushoz a srác hangja, meg igyekezett is kihasználni az adottságait, de a következő lemezen több fantáziát várnék tőle, a lemez vége felé nagyon úgy éreztem, mintha három ugyanolyan hangon dalolt volna. Kicsit még nyers is a hangja, de majd idővel ez alakul. Van a zenében egyfajta sajátos popularitás és valami olyan íz, amire az ember azonnal rácsodálkozik, hogy "ez biztos nem magyar zenekar". Pedig az. Ezzel azt hiszem, sokat elmondtam...
A booklet a műfajhoz illő igényességgel bír, öröm az ilyen kis füzetkéket lapozgatni. Számomra kicsit túl egyforma egy idő után a zene, talán sok a 47 perc, de nem hiszem, hogy én lennék a célközönség, sőt. Játszhatnának többet az ötletekkel, a korlátok tágításával, mert azért ők is beleskatulyázódtak egyfajta divatos irányzatba azt hiszem. Mindenesetre nem színvonaltalan a munkájuk, lazább zenék kedvelői keresgéljék bátran a cd-t. Nem mellékesen van egy nagyon igényes honlapjuk, amit érdemes megnézni.
