Shock!

Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon a tehetség hogyan örökölhető. Elég az hozzá, ha olyan közegben nevelkedik valaki, ahol minden nap szól a zene? Vagy csak a gének? A hajlam? Továbbmegyek: netán előző életeinkben összegyűjtött tapasztalataink materializálódnak bennünk? Biztos van erre is racionális magyarázat, de azt azért nem gondolnám, hogy kizárólag fizikai összetevői vannak a dolognak. Minden bizonnyal a tudománynak és az ezoterikának is megvan az igaznak hitt válasza minderre, azonban a rejtély, a misztikum a mai napig ott lebeg egy kicsit a jelenség felett.

A svéd Thundermother korábbi frontasszonyát, Guernica Mancinit váltó Linnéa Vikström a Therionhoz és a Candlemasshez kapcsolható Thomas Vikström lányaként biztosan nem kevés zenei impulzus érte eddigi élete során. Hangi adottságai finoman szólva is fantasztikusak, a Villámanya pedig nem is találhatott volna nála alkalmasabb énekesnőt a megüresedett posztra. A többek között a Therion környékéről is ismerős hölgy dobhártyaszaggató orgánuma nálam első ízben a tavalyi Nighthawk-lemezen került igazán reflektorfénybe, ahol ugye szintén frontemberi minőségben tetszeleg. Az első, kitolt karmokkal lekevert pofont is ekkor osztotta ki nekem cicuskánk, akit ráadásul pontosan azzal a fajta hangszínnel áldott meg a sors, amelyen még csak meg sem kell szólalnia, de már úgy érzed, hogy elharapták a torkodat. Utoljára talán a Noapologyvel és minőségi feldolgozásaival elhíresült, ukrán Daria Zaritskaya, illetve a kaliforniai Dorothy Martin tudott ennyire komolyan meggyőzni tehetségével és elementáris üvöltéseivel. Lzzy Hale-t most inkább nem említem, mert ő nem emberi dimenzió.

Elődje sem volt piskóta, bár én az eddigi Thundermother-anyagokat – az öt évvel ezelőtti Heat Wave-et leszámítva – elkönyveltem magamban egy „jó-jó, de annyira azért mégsem″ produkciónak és eddig egyik albumuk sem fogott meg úgy, mint most ez az új dalgyűjtemény. A '22-es Black And Goldból például próbálkozásaim ellenére sem emlékszem semmire. Nem tudom megmagyarázni, hogy ennek mi az oka, talán a Dirty & Divine-ra ezúttal sikerült fogósabb nótákat összeragasztani Filippa Nassil gitárosnak és hölgykoszorújának, de semmiképpen sem akarnám ezt az énekesnők számlájára írni. Olyan elsőre és sokadszorra is ragadó slágert, mint amilyen például a Speaking Of The Devil, nem hallottam a korábbi lemezeken és valamiért nekem Linnéa is sokkal több energiát, életörömöt, „vintage soult" rakott bele az összképbe, mint elődje. A „gatyába rázós" Take The Power is valami olyasmi, amitől talán még a torokrepesztő Girish Pradhannak vagy akár a fiatalabb éveit visszasíró Sebastian Bachnak is felcsúszhatnak a heréi rosszabb napjaikon. Nos, igen, ez az előadás valóban felér egy „kellemes" tökön rúgással, sőt, ha a hangszeresek egy kissé mocskosabban nyúltak volna a dalhoz, akár még korai Skid Row-párhuzamokat is vonhatnánk ide.

A Feeling Alright Avril Lavigne-féle mainstream rockját persze egy kicsit eltolták az eladhatóság nyerő formulája felé, azonban még messze nem hajlik giccsbe és kommerszbe a műsor, sőt, Linnéa a szirénahangú kanadai énekesnőt is megidézi néhány momentum erejéig, amiért megint csak jár a dicséret. A lemez közepe tájékára azért becsúszott néhány felejthetőbb tétel is, de a befejezés szintén olyasmi, mint amilyen az energikus indítás a So Close-zal és a Can't Put Out The Fire-rel. A záró, feszes, ellentmondást nem tűrő vokalizálással levezényelt, vadállat American Adrenaline például megállná a helyét nyitó nótaként is, hiszen már elsőre is úgy tud meggyőző lenni, hogy nem kezded el vonogatni a válladat.

Aki földközelibb-puritánabb és a nagyközönség által is fogyaszthatóbb rock′n′rollra vágyik, mondjuk úgy az AC/DC nyomvonalán, az most nagyon jó helyen keresgél. Sőt, aki bírta annak idején Alannah Mylest, azoknak különösen ajánlom a Thundermothert ebben a friss felállásban, ugyanis a megdöbbentően hasonló regiszterekben éneklő Linnéával szemérmetlen módon teremtik újjá a fekete hajú istennő örökségét, némileg zúzósabb, modernebb felfogásban. A csajok pedig tökéletesen jellemzik is magukat a Dirty & Divine-nal: mocskosak és isteniek.

A Thundermother március 26-án Budapesten koncertezik a Vulvarine és a Cobra Spell társaságában. Részletek itt.