Shock!

Igazi underground csemege, Magyarországon valószínűleg úgy kell majd nyomozni utána. Nekem is egy fanzine szerkesztő ismerős jóvoltából sikerült beszereznem az előző két Transport League albumot, ezt a harmadikat meg Wackenben kapartam ki magamnak. Most már tényleg csak egy Transport League buli hiányzik, legalább valahol a szomszédban!

Hogy kiféle-miféle ez a svéd társaság? Tony Jelencovich énekes-gitáros hozta össze a zenekart, hogy eredeti bandájánál, a "maximum zúzda, no egyéniség"-típusú B-Thongnál valami sokkal egyedibbet alkosson. Hát sikerült! A Transport League-et a stoner/doom vonalba szokás sorolni, ami nem alaptalan, ám ebben a zenében annál jóval több is van: ilyesmi alapokra építkeznek a srácok, de vérbeli metal riffekből, témákból. Rendkívül hatásos az így kapott eredmény, korszerű hangzással, marcangoló gitárokkal ( jegyezzük csak meg a másik gityós nevét is, őt Peter Hunyadinak hívják!), változatosan intenzív tempókkal: a Plague Ship, a Shut To Drown vagy az Un-man Conquer végzetes lassulását olyan fasza lendületnóták ellenpontozzák, mint a Hell Predicted és a Man Sized Drain. Tony éneke többnyire rekedtes kántálásból és eszelős üvöltésből áll, de a fickó dallamokra is képes ám! Szerencsére ezt az adottságát most sem szégyelli kihasználni, remek példa erre a Neckdraft, egyik kedvencem a lemezről, vagy a Psycho Connected.

Egy másik személyes favorit, a Last alapötlete akár a moodos Füleki-Hegyi duó keze alól is kikerülhetett volna. Az énekdallam itt is mocsok jó. Talán ebben a dalban jelentkeznek a legnyilvánvalóbban a már emlegetett stoner jegyek, mondjuk egy brutkóbb, riffközpontúbb Kyuss lehetne az összehasonlítási alap. De akárcsak a záró Creep Providerben, a Down hatása is megmutatkozik itt. Na, ízelítőnek kb. ennyit. Íme az újabb bizonyítéka annak, hogy a földalatti metal vonal micsoda izgalmas dolgokat képes produkálni állandóan. Csak semmi pánik, itt a Sátán!