Az oroszországi Kaluga városban székelő Oupiric Productions a black metal erős kelet-európai védőbástyája. A Shock!-nál igen tartalmas promóciós anyaggal mutatkozott be a Mihail "Oupire" Nyikolajev vezette cég, hiszen a két CD-n kívül az interjúkkal és lemezismertetőkkel bővített termékkatalógusuk, valamint az alábbiakban bemutatásra kerülő kiadványok borítója is előkerült a csomagból!
Amit a két korongon hallhatunk, voltaképpen nem más, mint az amerikai Algol, a francia Atropos és az ukrán Capitollium teljes albuma, plusz az Oupiric Frenzy válogatás, hat zenekar egy-egy dalával. Az amcsik dallamos, szimfonikus black metallal bombáznak minket, az énekes/gitáros/szintis Dalkiel mellett Chtulu billentyűs játéka is hangsúlyos, sőt jóval inkább épít erre a kvintett, mint a süvítő blastekre. Érdekes módon a kora 90-es évek Tiamat lemezeit is eszembe juttatta a muzsika, a The Astral Sleep és Clouds albumokon voltak jellemzőek a hasonlóan ízes, atmoszférikus szinti-betétek. A bő tizenegy perces instrumentális darab, az Exodus is alapvetően ezeken, na meg akusztikus gitárokon alapul. Persze ha már a black metalnak ez a melodikusabb ága kerül szóba, nehéz kikerülni a Cradle Of Filth és a Dimmu Borgir nevének emlegetését, az Algolnál azonban nemigen fedezhető fel konkrét hasonlóság e két "sztárbandával". Nyilvánvalóan a hangzásuk is sokkalta nyersebb, "undergroundabb", de szerencsére nem élvezhetetlenül kásás.
Az Atropos egyfajta csapongó dark/heavy/black metal ötvözettel (és francia nyelvű dalszövegekkel) áll elő, de náluk jobban kimutathatók a Cradle-hatások. Kár, hogy ennyire zörgősre aszott a sound, mert emiatt csak a csendesebb, elszállósabb témáikat, illetve a klasszikus ihletésű La Fileuse de Mort tételt találtam igazán élvezhetőnek. A Capitollium ellenben elejétől a végéig irgalmatlanul büntet. Itt minden hangszert bizonyos St. Julius kezel, az ő visításán kívül a billentyűsök és a dobgép érzékelhető még, a gitár és a basszus gyakorlatilag semennyire. Így degradálódik a szimfonikus irányban keresgélő, kegyetlennek szánt black metal puszta csörömpöléssé. Vannak zenekarok, amelyeknél a szándékosan rossz (ezt nemigen lehet másképp megfogalmazni) hangzás nemhogy nem öli meg a muzsikát, de még illik is hozzá. Ha azonban valaki nem ragad le a "natúr" dolgoknál, és mer némi további színt is adni a zenéjéhez, akkor nyugodtan lehet igényesebb önmagával szemben ilyen téren, mert ettől még nem fog, úgymond, elkurvulni. Egy szűk körnek ettől még biztosan kedvére való a Capitollium, ám St. Juliusnak a jelek szerint ennyi elég is...
A Frenzyre összeválogatott csapatok közül Mihail társulata, a Crypthowl, illetve a szintén orosz Gothic Sky és Festerguts a szimfonikus black metalt death-es hörgéssel és női énekkel vegyíti, de a gyenge, sistergő hangzás ellenük dolgozik. Valami hasonlóval, de lényegesen jobb megszólalással próbálkozik a szlovák Dysanchely, az orosz Sieged Mind technikás deathben, a dán Denial Of God pedig gyors, pőre black metalban utazik. Az itt tárgyalt felvételek elkészülte óta egyébként lepergett már egy-két év és talán nem érdektelen, mire vitték azóta a csapatok.
