Shock!

Uwe Groebel, a német Naevus egykori gitáros-énekese hozta létre ezt a formációt, amelynek első teljes albumát még tavaly jelentette meg a Hegedűs Márk vezette magyar-osztrák PsycheDOOMelic kiadó. A Voodooshock egészen korai felállásában End Of Green muzsikusok tevékenykedtek Uwe mellett, a mostani tagság pedig két svájci doomsterrel vált teljessé.

Amint azt az eddigiekből már sejteni lehet, a csapat igazi, jófajta melodikus stoner doomot tol. Uwe énekhangja és stílusa kellemes, a srác minden erőltetettségtől mentes, laza és fogós dallamokat kreált, amelyek kimondottan nyugtatóan hatnak a hallgatóra. A nyitó Fountain Of Freedom alapján máris a St. Vitusnak vagy a Trouble-nak egy higgadtabb, rockosabb változataként könyveltem el magamban a Voodooshockot, míg utána a Rainbow Sky és a Tomorrow's Bloom - bármennyire is közhelyszerű a hasonlat - nem egyszerűen Black Sabbathos, hanem maga a Black Sabbath! Az is tiszta Ozzy, ahogy Uwe a "Tomorrow's bloom, I love you" sort énekli, noha a két hang azért elég távol áll egymástól. A mázsás riffeket időnként a késői Trouble-nál is előforduló szállós, pszichedelikus témák váltják egyes dalokon belül, az Amazing Fire-Living In Paradise-Electric Mind hármasra a lemez közepén inkább ez az oldottabb hangulat jellemzi. A végére viszont nagyon durván beleborul a trió a doom művészetbe és a korong totálisan meglassul.

Utolsó előtti nótaként megtaláljuk itt egyébiránt egy ősrégi, 1967-es Moody Blues szerzemény, a Nights In White Satin (közkedvelt szám a stílus művelői körében) újraértelmezését, Uwe orgánuma most Eric Wagnert idézi a változatosság kedvéért. Ennyi talán épp elég is ahhoz, hogy világossá váljon a csapat zenei hovatartozása. Kialakult saját hangzásról, önálló egyéniségről ugyan nem beszélhetünk, de ez akkor is egy kellemesen hallgatható, minőségi album, amely úgy marad súlyos, hogy nem végtelen sötétséget, letargiát, hanem meghittséget, nyugalmat áraszt. Hozzám amúgy is közel áll ez az irányzat, nyugodt lélekkel ajánlom meg tehát a jó pontszámot.