A furcsa nevű soproni csapatról még nem sokat hallhattunk, pedig az infólap szerint már 1998 óta zenélnek együtt. Stílusuk alapvetően a "true" vagy "hősi" szavakkal jellemezhető metal körül mocorog. Nem kis fába vágták (acél)fejszéjüket legelső hangzóanyaguk elkészítésekor, mint Arany János egyik leghíresebb költeményének megzenésítése.
Ráadásul a teljes szöveghűséget is megtartották, azaz nem átírt témákra, hanem az eredeti verssorokra épül a három dal.
Tulajdonképpen épp e "nagy fa" miatt felemás az összhatás. Tehetséges zenészek ugyanis, ez hallatszik, az alapok pontosak, az ének sem hamis, tehát ez idáig rendben is lenne. Viszont egy ilyen nagyságrendű mű tökéletes adaptációjához sok minden szükséges, ami az EOD esetében még nem állt teljesen össze. Sokkal nagyobb és tapasztaltabb zenekarok is csak sokadik lemezként mernek vállalkozni ilyen komplexitású anyag elkészítésére, először fontosabb lenne a saját hang megtalálása, a dalírás tökélyre fejlesztése. Itt ugyanis - a fix szöveg és történet következtében - bizony sokszor alárendelt szerepet játszanak a Dalok, a refrének, a zene megjegyezhető pontjai. Vannak speedelős részek, máskor Manowaros barbarizmus tör előre, néhol meg olyan magyar true metal bandák hatását lehet még érezni, akikét nem kellene... Értitek, ugye? No.
Ami pozitív: a hangszeres tudás, a színvonalasságra való törekvés, a néhol már felbukkanó vokál-kísérletek.
Amin viszont fejleszteni illenék: Az énekhangok (mind a női és a férfi) reménykeltőek, de határozottan képzendőek. Ficzek András gitáros-énekes végre azzal a karcos orgánummal rendelkezik, ami e stílus alapja, viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez egy adottság, melyet ki kell csiszolni. Binder Laura a zenekari info alapján még igen fiatal, így neki is van bőven ideje képezni az amúgy szintén ígéretes hangját - nála a sokszínűséget, erőt, kifejezőkészséget kellene sokat polírozni. Szintén ráfeküdnék a dalszerkezetek fejlesztésére, mert így, bármily monumentálisra is vette a csapat a figurát, a 18 perc elteltével bizony nem marad meg a fülünkben egy vezérdallam sem...
Nagyon remélem, hogy nem elkeserítenem, hanem buzdítanom sikerült az EOD tagjait, mert látszik, hogy mernek igényes produkcióban gondolkodni, bátrak a témaválasztást illetően is. Az infó szerint a demó dalhármasán kívül még tíz "teljesen saját" daluk áll készen, lehet, hogy ezeket nem is köti annyira egy százötven éves ballada, így jobban kibontakozhat belőlük maga a zenekar. Várjuk a folytatást.
