A cd borítójában lévő fotóra pillantva valahogy sejtettem, hogy itt egyfajta régivágású, hard rock/AOR-közeli zenéhez lesz szerencsém. A 2005-ben alakult csapat tagjai nem ma kezdték a zenélést, és ez bizony hallatszik is a muzsikán, illetve a legjobban az, hogy miken nőttek fel.
2006-ban rögzítettek egy demót, melyen 11 nóta hallható, illetve a hozzánk elküldött cd-n csak hat, viszont a borítón már csupán négy számcím került fel. Ki érti ezt?...
A dalok akár a nyolcvanas évek közepén is készülhettek volna, érződik bennük egy kis hard rock, egy kis AOR, csipet blues, szoft-rock. Érezni az igényességre való törekvést és valahol ezt szélmalom-harcnak is érzem, hiszen sajnos annyira kevesen érdeklődnek az ilyesféle zenék iránt (klubszinten), hogy elképzelni nem tudom, mi lehet a zenekar jövője.
A dalok egészére azt a jelzőt mondhatnám, hogy korrektek. Ismerik a gitárszólók fontosságát, a háttérben szőnyegező szinti sem tolakszik az előtérbe (bár a demó hatodik nótájában hallható egy kicsit gyermeteg szóló). Écsi Tamás énekes is nagyjából rendben van, olykor apró hamisságok (a magasaknál), bizonytalanságok előfordulnak, viszont a szövegritmizálása nagyon sántít, sok a hosszan elnyújtott magánhangzó, ami kifejezetten csúnya (javaslom egy külsős, profi szövegíró bevételét, aki megoldaná az ilyen problémákat). Ez a két angol nyelvű dalban fokozottan jön elő, mintha a srác abszolút nem érezné a ritmust, megtetézve igen zavaró hunglish kiejtéssel.
Viszont úgy látom, ő gitározik is a nótákban és a szólóit meg kell dicsérnem: abszolút klasszikus AOR-vonalas stílusban penget, amit itthon igen kevesen művelnek.
A csapattól a következőket várom (illetve amit hiányoltam a nótákban): elsősorban dögösséget, feelinget, sokkal nagyobb gördülékenységet. Valahogy az a fajta görcsmentesség nincs meg a dalokban, ami bármelyik nyugati pályatársukéban, valahogy túl kiszámított minden hang, néha olyan érzésem volt, mintha egy számítógép-program dobta volna ki a hangjegyeket, random-módban, annyire nem érezhető bennük az érzelmek tolmácsolása – noha ennek a fajta zenének (is) az lenne az elsődleges feladata. Valamint sokkal-sokkal több vokált és megjegyezhetőbb refréneket várok: ez lenne a szíve-lelke ennek a műfajnak. Ha mindez meglesz, gazdagabbak lehetünk egy igazán igényes AOR csapattal.
A többi a csapaton múlik, nem bánnám, ha mindenféle beülős klubban, ilyesféle élőzene mellett lehetne múlatni az időt. AOR-kedvelők azonnal csapjanak le a csapatra, mert már ebben a formában is hiánypótló a muzsikájuk.
