97-ben az On. Dist. demójuktól laza hátast dobtam, és akkor azt hiszem tán csak nekem jutott eszembe, hogy van valami VHK hangulat a zenében. Azóta már jó sok helyen olvastam ezt, mondjuk az új anyagról persze. Merthogy itt van végre, kezemben tartom, dehogy, itt pörög, lassan át is lyukadt a cd, merthogy olyan, igen, olyan!
Szimbólumok sokaságával tarkított versek, zúz a gitár (de utálom ezt a szót most, pedig zúz), Törjön testünk! és a Kettős tűz égessen el - nem tagadom, ez a kedvencem -, őserő, őserő, mást nem tudok erre írni, ott figyel, magával ránt, és persze adom neki a hangerőt, hogy égessen hamuvá és szóródjak szét Harmadnapon, pedig a riff pofonegyszerű, de ott a varázs a nótában, az a bizonyos apró szikra, mi lángra gyújt.
Hetedikként ott figyel A teremtés és a tisztaság, de tetszett ez már egy éve is. Furcsán lüktet, mintha halódó bábból életre kelne egy pillangó, szállna, szállna a fény felé. (Jó, tudom, ez bizarr egy kicsit, de momentán ez ugrott be. Máskor meg más, így megy ez.) Nem is merem elképzelni egy remek dobossal milyen lenne a Gire... (merthogy most dobgép, aki nem tudná esetleg.)
Stúdiót nekik (otthon készült az Energire) valaki végre vegye már észre őket, lécci, lécci! Íme az elérhetőség, tessék írni, rendelni, nézni, hallgatni, ne hagyjuk már, hogy ők is egyszer csak szép lassan, mint a kámfor...
