Az anyag egész pofásan szól, Domby Bertalannál vették fel szülővárosukban. Az öreg kontinens klasszikus bandái (Maiden, Priest) mellett felbukkant a hajdani magyar Scandal neve is az emlékeim kusza szövevényeiben. A mai magyar true metal zenekarok germán mániája helyett a Halor inkább az angolszász vonalat választotta. A hangszeresek teljesítményére sem lehet panasz, az egyetlen előadásbeli gyenge pont az ének. Sajnos hiányzik még az ehhez a műfajhoz szükséges karcos, érces, légiriadó-sziréna jellegű mega-torok, és ami még nagyobb probléma, az angol kiejtés szabályosan érthetetlen. A "seeking the truth"-ból így lett például szikkinte pfrutty. Mivel az énekesi posztot a bőgős, Komondi Ákos tölti be, lehet, hogy érdemes lenne egy "főállású" vokalistát bevenni a csapatba, aki ezáltal a frontember-kérdést is megoldaná.
Zeneileg pedig sajnos az újítás és egyéniség teljes hiányát kellett felfedeznem mindegyik dalban. Húsz éve még megértettem volna egy ilyen próbálkozást, de ma már erősen idejét múlt a dolog. Oké, mielőtt megkapnám, hogy de igenis, a heavy metalnak van létjogosultsága 2003-ban is, nos, tudom. De a mai heavy metal már az Iced Earth-jellegű csapatokkal jellemezhető, akik úgy tartják meg a stílus alap jellemzőit, hogy mégis valami mait, valami izgalmasat csördítenek az orrunk alá.
A Halor tagjaiban megvan a lehetőség, hiszen pontosak, értenek a hangszereikhez, sőt, kiállásilag is rendben van a négy marcona, bőrruhás srác (sőt, még posztert is kaptunk!) de sokkal többet elérhetnének, ha körbenéznének, körbefülelnének, és a korrektül eljátszott dal-vázlatokba beletennének némi varázslatot is.