Akinek a kifinomult bandanév és az annál is művészibb demó elnevezés alapján nem esne le egyből a tantusz, a R'N'R Killer és Supernova Sucker dalcímek bizonyára egyértelművé teszik a szitut. Igen, az esztergomi kvartett azt a punk felhangoktól sem mentes, egyszerű, mocskos, direkt rock 'n' rollt nyomatja, amihez mi, magyarok valahogy olyan furcsán viszonyulunk.
A Volbeat népszerűsége hazánkban is rekordsebességgel tör az ég felé, és minden alkalommal, ha a dánok, a Danko Jones vagy épp a Backyard Babies erre tévednek, tisztességes számú közönség teremt feledhetetlen hangulatot. Viszont alig-alig tudunk felmutatni olyan hazai zenekart, akik nemcsak nagy arccal bizonygatnák, hogy ők mekkora rakenróllerek, hanem tényleg nyáladzás nélkül, tökösen, pimaszul nyomnák ezt a túlzott technikai felkészültséget nem is feltétlenül igénylő muzsikát. (Persze, tisztelet a kivételnek, bár a The Joystixen kívül hirtelenjében nem túl sok ilyen jut eszembe.) Nálunk valamiért sokkal inkább a nagymértékben rokon stílusú, stoner/sludge jellegű csapatok dominálnak, ami azért nem is olyan nagy baj.
A 2007 nyarán alakult Szent Szar! tehát egy kisebb űrt próbálna betölteni, és az az igazság, hogy az itt hallható négy szám egész szép reményekre jogosíthatja fel őket. A gitárok kellőképp maszatosak, a ritmus pergő, energikus, és többnyire fogósak a riffek (a legjobb téma a kettes Time Fades Awayben hallható), vagyis a legfontosabb dolgok a helyükön vannak. Marton Zoli énekes/basszer hangja és énektémái persze még bőven fejleszthetőek, néha tán nem ártana még egy-két vokálsávval megtámogatni a dolgot, valahogy úgy, mint a - megint csak ez a dal - Time Fades Awayben, különösebb gond azonban ezen a téren sincs, egész jó refréneket sikerült összerittyenteniük. Nagyon hiányolom viszont a dregenes nyegleségű gitárszólókat, a nyitó R'N'R Killer szinte üvölt egy ilyenért. Amit még ezen kívül javítani kellene a második jelentkezéskor, az a megszólalás. A srácok érezhetően nem akarták túlpolírozni a hangzást, ami egyfelől nagyon dicséretes dolog, másrészt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a gitárok időnként túlzottan is recsegnek-ropognak, visszhangosak, amitől ilyenkor sem a témákat, sem Zoli énekét nem lehet jól kivenni. Persze, ez csak egy demó, és ezen mivoltához képest végül is korrektül szól, de egy lemezre ez biza nem feltétlen lenne elég.
Érdekesség, hogy három ánglius nyelvű szerzemény közt bújik meg a magyar nyelvű Peepshow, amely abból a szempontból is kakukktojás, hogy egy fokkal morózusabb (és lassabb) társainál. Nem tudom, hogy a jövőt hogy képzelik el a fiúk, de esetükben a magyar szöveg is működőképesnek tűnik, és ily módon esetleg még azokat is meg lehetne fogni, akik például a Csapdának a régi, még tényleg rock 'n' rollos korszakát, vagy épp a Sutterek első lemezét igazán szerették. Mert hát voltunk azért így egy páran ezzel.
Az említett hiányosságok mellett is igen jófajta demót tett le az asztalra a négyes, akiknek a soraiban amúgy időközben egy gitárosváltás is bekövetkezett, és akiket bárki csekkolhat a nemrég startolt RNR Killer Tour keretében. Gondolom, élőben sem lehetnek szarok, pláne, hogy ez a fajta zene mindenképpen úgy az igazi. Én mindenképp adnék nekik egy esélyt!
