A cseppet szerencsétlen nevű MegaMag zenekar 2005-ben alakult Kalocsán, majd 2007-ben készítették el három dalt tartalmazó első demójukat. A zenekari tagok nevét meglátva megnyugodtam, nem lesz itt túl nagy gond, hiszen az egyik „Pötörke", aki Gábor, itt gitározik és énekel - azóta át is igazolt a Salvusba, a dobos srác pedig a Bandage nevű zenekarba.
(Kis történelem: Salvus zenekar – Pötörke Zoltán (basszusgitár, ének), korosztályukban az egyik legjobb, legelőremutatóbb hazai csapat).
A zene nem is lehetne más, mint alapvetően súlyos, groove-os, de dallamos metal, tudásukhoz mérten okosságokkal, magyar szövegekkel. A Salvustól eltérően itt akad némi hörgős/acsarkodós vokáltéma, illetve a zenében helyenként göteborgi hatásokat is érezhetünk. A testvéri kapcsolat miatt nem is lehet megkerülni a Salvus hatását (vagy talán Szeged hatása ez, hehe), annak ellenére, hogy itt Mácsai Milánnak hívják az énekest, határozottan érezni, hogy nagyjából milyen köröket futott le a zenekar a cd lejátszó környékén. Nem baj ez, majd kialakul a különálló saját stílus előbb-utóbb.
Nagyon a háttérben olykor hallani egy kevés billentyűs részt, ezt lehetne hangsúlyosabbá, bátrabbá tenni, főleg az olyan aprítós, feszes részeknél mint ami a második dalban 2:16-nál kezdődik, itt kifejezetten jólesett volna egy szólisztikusabb billentyűs téma.
A basszusgitáros srác is több szerepet kapott, mint általában szokás egy ilyen életű zenekarnál, és noha a riffek egyelőre még nem mutatnak túl az alapvetéseken, ám azokat mégis kifejezetten ügyesen toldozgatták össze, Dalokat igyekeztek formálni, és ez máris jó irányba tereli a srácokat.
Már most használnak vokálszólamokat, és ügyes a hörgés/dallamos ének váltakozása is, de azért az énekdallamok terén több fantáziát várok a következő demón. Meg persze a gitárszólón is hallani, hogy nagyon meg akarja mutatni a srác amit tud, de egyelőre még több van a fejben, mint az ujjakban. Sebaj, alakul ez még.
Összességében csak azt tudom mondani, hogy teljesen korrekt amit összehoztak, a házi felvétel sem szól rosszul, és szerencsére nekem sem kell vakargatnom a fejem, hogy udvarias szavakkal írjam körül, hogy abba kellene hagyni a zenélést... Mert nekik nagyon nem kellene abbahagyni, sőt, ismét egy követendő példa a hasonlóan tizenéves srácoknak (illetve azon huszon/harmincasoknak is, akik sokkal gyengébb szintet értek csak el).Ilyen a belépő lépcsőfok egy jó demóhoz. Várom a következő anyagot, érzésem szerint nem lesz itt gond - remélhetőleg az új tagokkal sem.
