Kovács Attila (Varso és most már Watch My Dying gitáros) mindig is nagy death metal fanatikus hírében állt. Az anyabanda körül honoló csendet kihasználva hősünk összehozta a Nervekiller zenekart, ahol kompromisszummentes, vegytiszta ős-zúzásba fojthatja fölös energiáit.
A vokális teendőket is magára vállalva három társával (Jakab Viktor - gitár, Kozsup Tamás - dob és Gáti Sándor - basszusgitár, mégpedig jobbkezes hathúros balosan fogva, hehe) kíméletlenül brutális és technikás death metallal riogatják az Acélváros szüzeit.Nagyon vártam ezt a négyszámos demót, mert sejtető volt, hogy nem holmi fércmunka kerül rögzítésre. És tényleg, a "Dream with Maggots" az elmúlt évek egyik legötletesebb magyar death produkciója. Nem a skandinávos, heavys témákkal és tiszta énekkel operáló fajtához van szerencsénk, hanem a szikár, súlyos riffekre épülő klasszikus irányhoz. A mélyen őrlő témákat sokszor tarkítják disszonáns díszítések és kirívó üveghangok, elég izgalmas lehet ezeket élőben előadni és közben ráhörrenteni a szövegeket.
A "Psalm in the Year of the Monkey" kb. fél perc zúgó-búgó intro után egy dobpörgetéssel startol, és mindig sajnálom, hogy a hangzás miatt nem üt akkorát a rá érkező riff és hörgés, mint illene. Az mindenképp pozitív dolog, hogy semmi sincs aránytalanul előre-, avagy hátrakeverve, de a fülnek egy ideig szoknia kell a hangzást, mert hiába a zenei felkészültség, a jól megírt és összerakott témák, ez még csak egy kis költségvetésű demo. Pedig simán megérdemelne az anyag egy Swansongos sugárhajtású hangzást, főleg, hogy Kovács hangja jó párszor a Carcass-os Walkert idézi és a "Message from Enstrangement" oda-vissza váltogatott szólói előtti belassulás is olyasmi, amit az angol boncmesterek is szívesen alkalmaztak. Emellett még a Cannibal Corpse és talán a Morbid Angel lehet támpont, bár a demón hallható, gondolom idő- és pénzhiányból néhol pontatlanul hagyott hangszeres munka (főleg a dob, sajnos) még messze van a műfaj krémjétől.
A szövegek szerencsére nem ledarált végtagokról, esetleg troll-lakta erdőkről vagy fekete misékről szólnak, inkább dühös-kiábrándult, mizantróp támadások a világ ellen. Pár apró hibától eltekintve nem is lehet beléjük kötni, azok pedig a zenét hallgatva fel sem tűnnek. Sőt, meglepő inkább, hogy néha egy-egy sort tisztán ki lehet venni, ami azért nagy szó ebben a műfajban! Bár az is igaz, hogy a "Glorify the Deviance" sort máig "Romeo and Juliet"-nek értem. Utóbbi nóta az anyag "slágere", a refrén szinte dúdolható (pedig nagy acsargás végig), az utána hallható leállós bőgőszóló és az utána érkező bugyborékolós gitárdallam megoldása akár a Death dolgait juttatja eszembe, de a riffek legtöbbje is olyan, amire tán még Trey Azagthoth vagy Erik Rutan is elégedetten bólintana.
A lényeg: Kovács fanatizmusa és rátermettsége kétségtelen, látszólag-hallhatólag a megfelelő társakat is sikerült megtalálnia. És bár valószínűleg sohasem fogjuk őket délután a Viván látni, de mindenképp arra bíztatnám a srácokat, hogy folytassák és csinálják, mert felettébb ígéretes bemutatkozás ez a 18 percnyi hangorkán. Ha tehetném, már holnap ott csápolnék egy Nervekiller koncerten! És persze meggyőznék valami olajmágnást a következő lemez felvételének szponzorálására. Az egész demó letölthető a banda igényes honlapjáról, szóval tessék egereitekkel a deviancia oltárához járulni! Olyan frappánsan elővezetett muzsika ez, hogy több, már lemezzel rendelkező "nagyágyút" simán visszazavarnék a próbaterembe, hogy addig elő se jöjjenek, amíg nem "álmodnak férgekkel" (avagy máshogy megtekerve a klasszikus Csapda és Korog lemezcímeket: amíg nem "jönnek szájukból a makkok", hehe.)
