Hoppá! Erre nem számítottam. Egy pőre írott CD-n érkezett a demó, rövid biográfia melléklettel a borítóban, szóval abszolút "előítéletek" nélkül ülhettem le meghallgatni. És ledöbbentem. Olyan ízes, remekül megírt dallamos rockzenét játszik az a 4 srác és egy lány (!), ráadásul szemtelenül fiatalon, ami fehér hollónak számít itthon manapság.
Ki kell emelnem Deák József énekest, végre nem kell óvatosan keresgélnem a szavakat, hogy megbántás nélkül írjam le; bizony az énekes elég szar. József hangja erre a zenére lett teremtve, nem bizonytalankodik túl sokat, ha kell, sikít, érzésből énekel, és ha még lehetne is néhány apróságon finomítani, akkor is csak bólintani tudok, hogy ez ügyes.
Mondjuk mit sem érne egyedül, de olyan szerencséje van, hogy "alatta" a zene is korrekt, ízes szólókkal megspékelt régifajta rock'n'roll, mármint olyan amerikai típusú napfényes dolog, egy kis Guns 'N Roses ízzel itt-ott. Nem véletlen, hogy a mellékelt biográfiában ezt a zenekart említik meg, mint közös kedvencet. Mind az öt dal tök jó, az első három bulisabb, az utolsó kettő kicsi borultabb, érzelmekkel teli darab. Az ötödikben a basszusgitáros lány (Sudár Anita) is kiereszti a hangját, nem is rossz, sőt! Egyre jobban tetszik ez a demó...
'95 őszére datálható a Nighthawks születése, de csak 2000 óta működik ez a felállás. Jelen demót tavaly nyáron vették fel a Denevérben, az átlag demó-hangzáshoz képest jól szól. Dallamos zenét kedvelők bátran keressék a csapatot, részemről remélem találkozom velük még valamilyen formában. Az utóbbi idők egyik nagy meglepetése számomra. Demós csapatok figyelmébe is ajánlom, főleg azokéba, akik fél év "zenekarosdi" után már nagylemezt akarnak kiadni. Nagyjából ez a szint már az, amit lemezérettnek szokás nevezni.
