A francia Gojira igazi underground jelenséggé nőtte ki magát az utóbbi évtized során. Kezdeti szűk rajongótáboruk folyamatosan gyarapodik szerte a világban, s egyre több ismert rockzenész említi meg őket személyes kedvencként, sőt, még az úgynevezett „gojiramazing" jelenség is hozzájuk kapcsolódik. Egyszóval olyasmi tapasztalható körülöttük, ami leginkább a '80-as és '90-es években volt szokás egyes csapatok kapcsán. De a zenekar méltó is hírnevéhez, ugyanis élőben is remekül teljesítenek. Ennek első dokumentációja a 2004-es The Link Alive volt, most, nyolc évvel később pedig itt a második felvonás The Flesh Alive címmel. Ez a friss koncertgyűjtemény a zenekar legutóbbi, The Way Of All Flesh lemezének turnéját örökíti meg, és nem is akárhogyan.
Manapság, amikor bármiféle hivatalos felvételt egyre nehezebb eladni, legyen az stúdióalbum vagy koncert DVD, a kiadóknak bizony valami különlegességgel kell előrukkolniuk, ha nem akarják, hogy kiadványaik a lemezboltok polcain porosodjanak, rezignáltan várva a végső bezúzást. A Mascot pedig szépen ki is tett magáért. A digipak csomagolás manapság szinte alapfelszereltségnek számít egy háromlemezes pakknál, de még így is igen ízléses a The Flesh Alive külcsíne. A tokban találunk egy amolyan stáblistát tartalmazó könyvecskét, egy kisméretű posztert, valamint a lényeget, a három korongot.
Az első DVD-n a francia Garorock fesztiválról kapott helyet egy 93 perces koncert, valamint egy 15 perces kivonat a szintén otthoni Les Vieilles Charrues fesztiválról. Mindkét előadás egy lelkes, ereje teljében levő zenekart mutat, ahol mindenki 110 százalékon üzemel, és dacára a nagy összpontosítást igénylő daloknak, a felszabadultság szinte végig tapintható. Egyedül a garorockos felvétel klipszerű stílusát kell szokni, a rendező ugyanis valószínűleg valami szokatlant, művészit akart kihozni a dologból, s ebbéli elképzelésének eredménye kapkodó vágás és mindenféle szűrő és effekt használata lett, ami valljuk be, egy idő után könnyen idegesítővé válik. A második fesztiválos anyag már nyugodtabb képi világgal bír, csakúgy, mint a kettes DVD-n látható, 80 perces bordeaux-i felvétel.
A kiadvány gerincét alkotó két főkoncert dallistája 99 százalékban megegyezik, így gyakorlatilag a második, The Link lemezt kivéve mindegyik albumukról elhangzik három-négy szerzemény. Akadnak persze csúcspillanatok is: a felkavaró The Art Of Dying, vagy a The Way Of All Flesh megkapó háttérvetítéssel megtámogatott monumentalitása mindenképp ilyen, de az Indians felbukkanása is kellemes meglepetés volt, a mély beleéléssel előadott World To Come pedig jól mutatja, mekkora alázattal is viseltetnek ezek a franciák a zene iránt. A második DVD-n van még egy 60 perces dokumentumfilm is, ami valójában amolyan formabontó filmecske a zenekar életéből. Rövid bepillantás a The Way Of All Flesh felvételeibe, aztán fejesugrás a turnézásba, de mindez „franciásan" elővezetve... A hang természetesen mindkét DVD esetében választható, 5.1 vagy sztereó, a kép pedig kristálytiszta.
Utolsóként természetesen ott lapul még a csomagban az ilyenkor elmaradhatatlan koncert CD is, így a The Flesh Alive mintegy négy és fél óra képi és hanganyagot tartogat a banda rajongóinak. És hát mi más is lehetne ennél tökéletesebb kedvcsináló a napokban megjelent új Gojira lemezhez?
Hozzászólások
Köszönjük. Akkor szerinted konkrétan mit honnan nyúltak, meséld el nekünk miért szar. Vagy ha nem nyúlás, pusztán szar hiába eredeti, azt is várjuk. Ilyen Hozzád hasonló építő kritikusokra vágyunk
ti meg jól megkajáljátok... :)
böff.
Egyetértek, de a Crack az ilyen évtizendenként 1 jelenik meg belőle lemez volt. Hunterből meg mondjuk évente van 1-2. Szóval zseniális mind2, de az egyik ráadásul transzcendens is. Ezért neveztem mérföldkőnek. Mellesleg várjuk a Vad gyermek cikket, ja
Főleg, hogy azóta már megjelent a szintén zseniális The Hunter albumuk is. :)
ennyire drasztikusan nem mondanám, de nagyjából ez lenne a lényeg, szerintem is
De, csak ők már a nagy öregek kategória. A Fear Factory is meg ez a generáció pl már minden, csak nem reménység. Ők már régen befutottak, már az van náluk h hozzák a megbízható érdekes lemezeket, de a stílusuk rég kiforrott már, alapművük másfél évtizednél is öregebb, stb stb. Amúgy meg Meshuggah fronton szerintem is lankad az ihlet már. Az obZen zseniális volt, emez vhogy nem hallgattatja magát. Nem írtam le őket, de ők nem azok akik a jövőben még robbantani fognak. Talán a Mastodon sem már, viszont a Crack the Skye van olyan új lemez egyelőre, h a jelenkor vezető szenzációjaként számoljak vele. Szóval vehetőek még az újkori zászlóvivő szerepkörbe. Gojira 2005-2008-as mesterművei szintén. Ez a Vad gyermek is ott van vhol, nem messze emezektől
A Meshuggah nem jövőbe mutató zenét játszik?