A tavalyi Zöld Pardonos Paradise Lost koncert mondhatni hagyott bennünk egy kevés kívánnivalót, főleg, mert a zsebkendőnyi színpadot valahogy nem igazán rájuk szabták. Akinek kevés (rövid, stb.) volt az a koncert, vigasztalódhat ezzel a DVD-vel, melyet 2007-ben rögzítettek, a londoni Koko nevű helyen – szép nagy helyen, sok (bár azért nem túl változatos) fénnyel.
Mindezek ellenére túl sok meglepetés nem fog érni senkit, ha megnézi ezt a koncertet, gyakorlatilag szinte ugyanazt kapjuk, mint a ZP-ben: Greg Mackintosh baloldalt gitározik, beleélősen, headbangelve, középen a háromszögfejű Nick Holmes tapad a mikrofonra és szokás szerint kínosan érzi magát attól, hogy ő a frontember. Steve Edmondson szinte láthatatlan emberként basszusgitározik (na jó, nem mindig), Aaron Aedy kedélyesen vigyorogva tolja ritmusgitáron, néha nagyokat toppantva közben, Jeff Singer pedig dobol hátul és kb. ennyiben ki is merül a klasszikus színpadkép. Nos, a Paradise Lost köztudottan sosem a színpadtúrásról szólt, erre most sem cáfolnak rá, gyakorlatilag legtöbbször a fények váltakozása jelenti a gigantikus történést a deszkákon. Nick hozza a megszokott formáját: hol elviselhetetlenül hamis, hol csak jellegtelen, de valamiért ő az az énekes, aki hiába nem tud énekelni, és általában botrányosan szar élőben, és mégis szeretjük.
A műsor mondhatni slágerparádé, nyilván nem lehet mindenki igényét kielégíteni, de az összes korszakot megidézik, bár az As I Die énekelve rettenet még mindig. Sebaj, van még (a teljesség igénye nélkül) Erased, One Second, Say Just Words a könnyedebb vonal kedvelőinek, illetve Once Solemn, True Belief a régebbi rajongóknak.
Korrekt koncert, korrekt DVD, a zenekar kedvelőinek egészen biztosan tetszeni fog, főleg, mert a bónusz korong rejt némi érdekességet is, pl. interjút az egész zenekarral, amikor is a kérdést kiírják (nekünk), majd mindenki válaszol szép sorban. És itt kiderül, hogy ez a búvalbélelt zenekar tulajdonképpen folyamatosan vihog, nyoma sincs az éjfekete gót depressziónak, amit oly nagy beleéléssel aggat rájuk mindenki. Kedélyes, totálisan normális arcok, jó látni ezt.
Felraktak a korongra még egy 2007-es turnériportot, a fanok ezt is szeretni fogják, de nem lövöm le az érdekességeket, tessék végignézni, bár némi angoltudás ehhez is szükséges – főleg a brit akcentus megértése. A rajongók meginterjúvolása egyszer érdekes, amúgy nem hiányzott volna, ha lefelejtik a DVD-ről. Három promo videó maradt a végére, jó lett volna látni egy helyen az összeset, de hát nem lehet minden tökéletes.
Rajongóknak ajánlott kiadvány (ha valaki nem akarja nézegetni őket, külön CD-n is megjelent a koncertanyag), egyébként egy hazai Pélost koncertet normális helyen, normális hangzással pedig szívesen megnéznék valamikor idén.
