Júniusban jelenik meg a Stone Sour új albuma, a Hydrograd, amelyről csütörtökön debütált az első dal. Corey Taylorék azonban gyorsan a Fabuless után küldtek egy másik friss témát is.
Június 30-án jön ki a Roadrunnernél az új Stone Sour, amely a banda első albuma lesz Johny Chow basszusgitárossal és Christian Martucci gitárossal. „A zene fantasztikus, több új dalunk is a valaha írt legjobbjaink közé tartozik”, mondta még korábban az anyagról Corey Taylor énekes. „Nagyon erős, és remek keresztmetszete azon különböző stílusoknak, amelyeket olyannyira szeretünk. Van benne a súlyosabb vonalról is, mert ezt is szeretjük, de eközben sokkal hard rockosabb: összességében inkább rock’n’rollos, hardrockos, mintsem súlyos. Még némi punkos íz is rejlik a zenében, meg persze olyan energia, ami tényleg elsöpri és megtizedeli a párhuzamosan megjelenő lemezek javát. És a régi módszerrel vesszük fel: összejövünk mind egy szobában, és együtt rögzítjük a nótákat, mert így benne lesz az az energia, mit egymásból nyerünk. Amolyan modern visszatekintés lesz ez, és garantálom, hogy mindenkit lemészárol majd.”
Az album producere Jay Ruston (Anthrax, Steel Panther) volt, aki az előző kiadványoknál hangmérnökként dolgozott a bandával, a dallista pedig így fest:
01. YSIF
02. Taipei Person/Allah Tea
03. Knievel Has Landed
04. Hydrograd
05. Song #3
06. Fabuless
07. The Witness Trees
08. Rose Red Violent Blue (This Song Is Dumb & So Am I)
09. Thanks God It's Over
10. St. Marie
11. Mercy
12. Whiplash Pants
13. Friday Knights
14. Somebody Stole My Eyes
15. When The Fever Broke
A Hydrograd a legutóbbi dupla konceptalbum, a House Of Gold & Bones első és második részének folytatása. A csütörtökön debütált Fabuless mellett a zenekar most a Song #3 című számot is közzétette az új anyagról.
Hozzászólások
Sokan szeretnének csak ilyen b bandát. Ettől független a fabuless elmegy-jó, a Song3 szerintem kifejezetten gyenge.
Az komoly, igazi úttörő ez a Stone Sour.
A régebbi lemezeiket még szerettem is, de a kifejrzrtten rossz House of Gold and Bones 2 és a semmitmondó feldolgozások után hidegen hagy.
Az meg, hogy Corey ennyire nyomatja ezt a zenekart, mintha a világ legjobb és legkülönlegeseb b bandája lenne, inkább idegesítőnek és ellenszenvesnek tünteti fel ezt az egészet (nekem legalábbis).