Az Overkill híresen emberközeli zenekar, ám Blitz nincs ellene a pénzes meet-and-greeteknek: az ilyesmi az énekes szerint törvényszerű a mostani köhögő zeneipari modellben. A csapat új albuma februárban érkezik.
Kevés dolog bolygatta fel az utóbbi években annyira a súlyos zenék rajongóinak lelkivilágát, mint a sokszor igen borsos árú, meet-and-greet lehetőséget is rejtő VIP-jegycsomagok megjelenése a koncerteken. A rockzenekarokra még 2017-ben is kizárólag valami szent ügyért harcoló baráti társaságokként tekintők általában epét hánynak már a hasonló lehetőségek létezésétől is, mások pedig megengedőbbek – még azzal együtt is, hogy bizonyos csomagok tényleg pofátlanul drágák.
A szakma nagy öregjeinek is megoszlik a véleménye a kérdésről. „Nem vagyok ellene, de velünk azért nem nehéz találkozni”, mondta Bobby „Blitz” Ellsworth, az Overkill énekese a Metal Waninak, amikor arról kérdezték, ellenzi-e a pénzért cserébe biztosított meet-and-greeteket. „Világéletemben azt tekintettem a zenekari lét egyik legpozitívabb részének, hogy találkozhatsz miatta másokkal. Ha nem szereted az embereket, eleve nem kell zenekarban játszanod, én legalábbis így tekintek erre. A része vagyok ennek a közösségnek: nem oldalról, felülről vagy alulról nézem, hanem a gépezet része vagyok magam is. Az Overkillnek mindig is volt egy hatodik tagja, ez pedig a közönség. Több mint harmincöt éve zenélünk, és sok rajongó közben ténylegesen is a barátom lett: sokan jártak a házamban is, az én kenyeremet ették, aztán kibontottunk egy sört, és megnéztünk mondjuk egy focimeccset. Mind olyan emberek, akikkel menet közben találkoztam. Vagyis nem tekintek magamra különlegesként, akinek sosincs ideje, mert épp el kell érnie a repülőt. Mindig rászánom az időmet az efféle találkozásokra.”
Az énekes ugyanakkor nem ellenzi a VIP-csomagokat. „Mindenki értse meg, hogy ebben a modern korban újra ki kell találni az üzleti modellt. Ennek elsődleges oka a mindnyájunk birtokában lévő technika, amiből kifolyólag sokkal kevesebb lemez fogy. Ez tény. A VIP-csomagok megvásárlói pedig nem kizárólag kezet rázhatnak, autogramot kérhetnek és pár szót válthatnak a zenészekkel, hanem hosszasabban, akár húsz percre is leülhetnek velük beszélgetni. Lehet, hogy ez magának a zenekarnak nem segít sokat direkt módon – mi egyébként is eldumálgatunk mindenkivel –, de a szervezőnek bizonyosan. És ha a szervező tető alá hozza ezeket a dolgokat, a zenekar tovább turnézhat, hiszen stabilabb lesz az anyagi háttér. Egy Overkill-bulin persze így sincs kétszáz ember a VIP-ben, maximum úgy húsz. Amikor például a Kreatorrel turnéztunk az Államokban, talán negyven volt a legtöbb néző hátul New Yorkban, miközben több mint kétezer jegyet adtunk el a bulira. Ha ez a negyven ember azt választotta, hogy ilyen csomagot vesz, és ennek is köszönhetően csökkenő lemezeladások mellett is tovább turnézhatunk, részemről semmi akadálya. De az, hogy léteznek ilyen csomagok, még nem jelenti azt, hogy nem rázom meg a rajongók kezét, ha összefutok velük a Newark Repülőtéren, Mumbaiban, Londonban vagy Tokióban. Nekem ilyen a természetem: szeretem az embereket.”
Az Overkill új albuma, a The Grinding Wheel február 19-én jön ki a Nuclear Blastnél. A lemezt maga a zenekar producerelte, a keverésért pedig Andy Sneap felelt. A borítót Travis Smith jegyzi, és természetesen hagyományos Overkill-lemeznek ígérkezik a produkció.
A dallista így fest:
01. Mean Green Killing Machine
02. Goddamn Trouble
03. Our Finest Hour
04. Shine On
05. The Long Road
06. Let's All Go To Hades
07. Come Heavy
08. Red White And Blue
09. The Wheel
10. The Grinding Wheel
Hozzászólások