Bármilyen hihetetlen, a Velvet Revolver még mindig létezik, és Slash sem beszél múlt időben a debütáló nagylemezét már tíz hosszú éve megjelentetett, jobb sorsra hivatott szupergroupról. Ha minden igaz, mostanában is kipróbálnak/tak valakit – de részleteket persze senki sem árul el…
„Nem oszlottunk fel”, mondta Gary Coolnak adott friss interjújában a gitáros. „Inkább csak amolyan szendergésben van a banda, és amikor felbukkan a megfelelő énekes… De ahhoz mindenki túl elfoglalt, hogy minden egyes nap új embereket próbáljon felhajtani. Szóval amikor felmerül a kérdés, mindig azt mondjuk, meglátjuk… Rengeteg embert kipróbáltunk, akiről nyilvánosan nem beszéltünk, de ahogy telik az idő, úgy fest, egyre kevesebb igazi rock’n’roll énekes mozog a színtéren abból a bizonyos szívvel-lélekkel nyomuló, ösztönös fajtából. Minden egyre polírozottabb… Nézd meg az American Idolban, ahogy éneklik a rocknótákat: már egy ideje nem láttam a műsort, de az első pár évadban egyszerűen senki sem énekelt úgy, mint egy igazi rock’n’roll énekes. Nehéz megmondani, mitől lesz valaki ilyen: ez olyasmi, hogy ha hallom, azonnal felismerem.”
Slash egyébként május közepén is azt nyilatkozta, hogy hamarosan kipróbálnak valakit, de végül nem lehet tudni, jutottak-e valamire az ügyben. Így aztán a gitáros most inkább szeptemberben megjelenő szólólemezére, a World On Fire-re koncentrál, amelynek címadó dalát a múlt héten tették közzé.
Hozzászólások
Imádtam a Gunst, rajtuk nőttem fel, de a jelenlegi banda önmaga rossz, szánalmas paródiája, Slash pedig nem meri odáig tenni a lécet, ahol egykor volt. Persze herkázás nélkül minden bonyolultabb...
Én nem nagyon hiszek a nagy rock'n'roll feltámadásban. Megváltozott a világ. Semmi sem tart örökké.
Az Appetite kinyírta ezt a műfajt pusztán azzal, hogy levert minden létező lécet, és esélyt sem hagyott másnak (önmagának sem).
Ami az Illusion-ről nekem maradandó, azok főleg Slash legjobb szólói - ahogy maga is írta, "akkor voltam a csúcson".
Zenét hallgatni még mindig lehet, és persze, hogy "jó zenét" nyomnak, hiszen jó zenészek, a vérükben van.
De sem bennük, sem másokban nem érzem azt az "aha" élményt, ami bennük megvolt anno. Unikum voltak, és az unikum elfogyott...
Kirkék összkoncertjén nem voltak annyian, mint egy glam banda 5 koncertjén...
Más szint, más arányok, nem tehetik meg, nem tud kitermelni roadokat és egyéb személyzetet a produkció, egyébként Kirk ettől függetlenül tényleg kurva jó arc, lehet vele dumálni, whatever ...
Most jöttem haza a Novarock-ról és az tűnt fel, hogy az igazán komoly és karizmatikus frontemberek már lassan a senior kategóriába kerülnek.
Szóval bármennyire is imádom az Appetite lemezt, de pl. ebben a cikkben is ha ránézek a fotóra, és látom, ahogy ott majdnem ötvenévesen is, férfi létükre gondosan sminkelik magukat, minden nyilvános megjelenés alkalmából mint valami victoria's secret modelllány, meg ahogy pózolnak az ilyen-olyan ezer dolláros öltönyeikben, hogy ezek egyszerűen paprikajancsik, akikről ordít, hogy rengeteg felesleges, őszintétlen pózolás szövi át a jelenlegi életüket, amit már csak a megszokás miatt sem tudnak a hátuk mögött hagyni. És akkor ők akarnak ösztönösségről meg polírozottságró l papolni..
Nem bántani akarom Slash-éket, mint írtam, nagyon csípem a dalaikat, de ha igazán akarnának, akkor igenis találnának normális énekest (akit azonnal felismernénk, ha hallanánk), csak valószínűleg rossz körökben keresgélnek (a hozzájuk hasonló lemezmilliomos zenészek között, meg az ilyen tehetségkutatós - valójában színtisztán profitorientált , tehát még csak véletlenül sem 'szívvel-lélekkel' mentalitással kelő és fekvő - énekespalánták között..).
Most biztos le leszek mínuszolva a pics.ba, de akkor is leírom:
Tudom, biztosan én se vagyok túl korrekt, hogy ezt a példát hozom, lévén nagyon különböző stílus lesz érintve, de mivel friss az élmény, kéretik elnézni.
Szóval tegnap volt egy Crowbar koncert, és újra meggyőződtem arról, hogy azért még szerencsére helyén van a világ. Itt konkrétan arra gondolok, hogy megérkezek az A38ba, és koncertterembe lépve elsőként azt látom, hogy Kirkék szépen ott ülnek a merchpultban, bárki odamehetett hozzájuk, válthatott velük szót, fotózkodhatott, mindenkivel tényleg nagyon barátságosan viselkedtek. Nem is rúgtak most fejbe senkit, öhöh ;D Majd mikor elkezdték felpakolni a Crowbar dobját, akkor sem voltak nyuszik felmenni a színpadra, maguk behangolni a hangszereiket, bekábelezni a cuccot, miegymás. Nem a roadok végeláthatatlan tengere, hanem ők maguk. Teljesen természetesen viselkedtek, úgy ahogy én vagy te. Megcsinálták a koncertet (a hangerő meg a dalok mindent leborotváltak a jelen lévőkről, csak a szakállunk maradt meg a csontvázainkon ;D), villany fel, és Kirk hopp le a színpadról, rohant is vissza a merchpult mögé.
És a harmadik x-en túl rám már sokkal inkább gyakorol hatást egy ilyen teljesen természetesen, sztárallűrök nélkül viselkedő ember, mint az úgynevezett klasszikus rocksztárok, akik javarészt a glam/r&r vonalat (elnézést a stílus kedvelőitől..) töltötték fel anno.