Shock!

Noha korábban ezt állította, igazából nem ment el azonnal orvoshoz a híres pókharapás után Jeff Hanneman, miután pedig a szakemberek megmentették az életét, mély depresszióba esett, amiért nem volt képes úgy gitározni, mint előtte. De ezt a helyzetet is egyedül akarta megoldani – mondta egy friss interjúban a Slayer néhai gitárosának özvegye, Kathryn.

Átfogó interjút adott a Guitar Worldnek a május 2-án elhunyt Jeff Hanneman özvegye, Kathryn, amely a magazin augusztusi, a Slayer gitárosának szentelt számában lesz olvasható. „Jeff egy barátját látogatta meg Los Angeles környékén", elevenítette fel a gitáros kálváriáját elindító pókharapás történetét Hanneman felesége. „Az egyik este a jacuzziban lazult, a karját pedig kinyújtotta a medence szélén. Ekkor érzett valamit: mintha csak egy harapás vagy egy csípés lett volna, de természetesen nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Egy hét múlva jött haza, és már az ajtóban láttam rajta, hogy ittas. Nem is érezte jól magát, egyszerűen csak fel akart menni az emeletre, hogy lefeküdjön aludni. Előtte azonban azt mondta: Kath, mutatnom kell neked valamit, pedig nem igazán szeretném. Levette a pólóját, én pedig elszörnyedtem, amikor megláttam a karját: vöröslött, és a normális méret háromszorosára dagadt. Azt mondtam neki: Jeff, most azonnal el kell mennünk az ügyeletre, ő azonban csakis aludni akart, én pedig tudtam, hogy épp egy igen részeg embert próbálok meggyőzni. Nem tehettem semmit, de másnap reggel meggyőztem, és elvittem az orvoshoz. Nem volt benne túl sok erő, de el tudtam támogatni a kocsiig."

Az orvosok a kórházban azonnal tudták, mi történt. „Csak rá kellett nézniük, hogy lássák, mi a helyzet, így azonnal bent is tartották. Jeff azt mondta, menjek haza, mert mindketten tudtuk, hogy órákig ott kell majd lennie, azt azonban egyikünk sem gondolta volna, hogy élet-halál kérdéséről volt szó. Három-négy óra múlva felhívott, és azt mondta: Kath, nincsenek jó híreim, lehet, hogy le kell vágniuk a karomat, szerintem vissza kellene jönnöd... Mire visszaértem, Jeff egy hordágyon feküdt, és épp arra várt, hogy levigyék a sebészetre, az orvos pedig elmagyarázta, mi a helyzet. Azt mondta: asszonyom, muszáj, hogy lássa a férjét, mert nem biztos, hogy túl fogja élni. Aztán Jeffhez fordult, és így szólt: most először megpróbálom megmenteni az életét, aztán a karját, aztán a karrierjét. Életem egyik legkeményebb pillanata volt nézni Jeffet, ahogy ott fekszik a hordágyon, és úgy köszönni el tőle, hogy tudom: talán soha többé nem látom..."

Miután a húsfaló baktérium okozta problémákat sikerült elhárítani, és Jeff hazatért a kórházból, komoly érzelmi válsággal és depresszióval kellett szembenéznie. Elkezdte a rehabilitációs programot, hogy ismét vissza tudjon térni a gitározáshoz. „Nem tudtam rávenni arra, hogy elvonóra vagy terápiára menjen. Szerintem engedte, hogy a karja kinézete határozza meg az érzéseit, és ezek a gondolatait is folyamatosan megfertőzték. Nagyon nehéz volt lelket önteni belé. Azt hitte, képes lesz egyedül is megoldani a problémákat: egyszerűen csak lemegy próbálni és gitározik, és majd ez lesz a rehab. De miután egyszer megpróbálta, elkezdte felfogni, hogy elég messze áll a régi képességeitől, és nem tud olyan gyorsan játszani, mint előtte. Úgy gondolom, mindez nagyon keményen mellbe vágta, és ekkor kezdte elveszíteni a reményt."