Paul Stanley nem tagadja, hogy megkopott a hangja, de nem vette rossz néven Gene Simmonstól, hogy ezen élcelődött egy szólókoncerten. A KISS énekes/gitárosa szerint illúzió azt várni, hogy 66 évesen olyan teljesítményt nyújt majd, mint a ’70-es években.
Jövőre búcsúturnéra indul a KISS, és ha hihetünk a zenekarnak, a 2000-2001-es Farewell Tourhoz képest a One Last Kiss: End Of The Road World Tour tényleg az utolsó lesz minden idők egyik legnagyobb rockcsapatától. „A Farewell turnét tizenkilenc éve kezdtük”, mondta a két kör összehasonlítása kapcsán Paul Stanley a Rolling Stone podcastjében. „Az a turné jelentette a végét annak az időszaknak, ami a két eredeti tag visszahozataláról szólt. Annyira lélekölő, bonyolult és boldogtalan volt az az egész, hogy az tűnt a leghelyesebbnek, ha leállunk. Aztán lement a turné, és nem kellett túl sok idő, hogy rádöbbenjek: valójában nem a zenekarnak akartam búcsút mondani, hanem csak annak a két tagnak. Azóta végig, folyamatosan működtünk, és a zenekar sosem volt sem jobb, sem boldogabb. De ezzel együtt is úgy gondoljuk: itt az ideje befejezni.”
Paul szerint nem kizárt, hogy a búcsúturnén itt-ott korábbi tagok is felbukkannak majd, de nem is akarta azt a látszatot kelteni, hogy így lesz. Elég jól dokumentált hangkopásáról azonban teljesen nyíltan beszélt, miután rákérdeztek arra, hogy már Gene Simmons is nyíltan beszólogatott neki emiatt, még ha félig tréfás formában is. Gene ugyanis aktuális szólóturnéjának egyik ausztrál állomásán azt találta mondani augusztusban: „Én ma is mindent eléneklek, mert működik a hangom, nem vesztettem el… Nem vesztettem el… Paul Stanley...” Stanley állítása szerint nem sértődött meg ezeken a kijelentéseken, de azért finoman ő is odaszúrt egyet kollégájának. „Nézd, Gene és én valami negyvenhét éve dolgozunk együtt. Remekül elvan ezekkel a koncertekkel. A legtöbb közülük ingyenes, és amelyik nem, arra nem fogy túl sok jegy. Biztos vagyok benne, hogy lazára akarja venni ezeket a bulikat annak a párszáz embernek, ami tök jó. Pont a tegnapelőtti napot töltöttük együtt, és a mai napig irigylésre méltó az a kötelék, ami köztünk van.”
Stanley ugyanakkor tényleg nem kerülte meg a Simmons által is dokumentált jelenséget, amiről például mi is írtunk idén nyáron, a KISS madridi koncertje kapcsán. „Ahogy telnek az évek, az ember egyre inkább kiegyezik a saját halandóságával. Minden általam ismert énekesnek az az első kérdése, ha összeakad egy másik énekessel, hogy neked is nehezebb ma már? Én a magam részéről a közelmúltban is sokat tettem annak érdekében, hogy jó formában legyen a hangom. Ha viszont valaki azt akarja hallani, hogy úgy szólalok meg, mint az Alive!-on, az tegye fel az Alive!-ot…”
Hozzászólások