Shock!

Újabb szólóalbumon dolgozik Rex Brown. A Pantera volt basszusgitárosa emellett otthagyta a Kill Devil Hill sorait.

Tavalyelőtt jelent meg Rex Brown első szólólemeze, a Smoke On This..., amelynek már majdnem elkészült a folytatása is, és úgy jelenik majd meg, hogy a basszusgitárosnak semmilyen egyéb kötelezettsége nincsen. Rex ugyanis nemrég otthagyta a Kill Devil Hillt, amelyet az évtized elején ő maga alapított meg Vinny Appice-vel, és két kiváló albumot is megjelentettek. „Tizennyolc dalom van, és márciusban mindet befejezem”, mondta terveiről a basszer a Loudwire-nek. „17 éves korom óta, kisebb szünetekkel arról szól az életem, hogy egyik dologból ugrom bele a másikba, majd megint egy másikba, és ezzel fel kellett hagynom. A srácok a Kill Devil Hillben ismét elkezdtek koncertezni, a viszonyunk pedig továbbra is baráti. A legjobb barátaim közé tartoznak, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy visszatartom őket. Baráti légkörben váltunk el egymástól, mindenki elégedett a helyzettel. Lehet, hogy már egy évvel ezelőtt meg kellett volna történnie a dolognak, de az ember sosem tudhatja, néha nyitva kell hagyni a lehetőségeket. Most én is a saját ügyeimet intézem, meg ők is, és ez így teljesen rendben is van.”

Rex szerint a következő szólóalbum is a Smoke On This... lazább vonalát követi majd. „Rengeteg zene rejlik még bennem, és sok dal egyszerűen nem illik a korábbi dolgaimhoz. Mindig is én voltam a zeppelines csávó a háttérben egy jointtal a szájában, aki imád metalt játszani. Aztán jött a Pantera, és sokáig egy nagyon nehéz keresztet cipeltünk. Utána is folytattam a munkát, de most sokkal boldogabb vagyok.”

A szövegekben ilyen-olyan formában természetesen Vinnie Paul tavalyi halála is visszaköszön majd. „Vinnie hihetetlen dobos volt, és nagyon hiányzik nekem a régi idők bajtársiassága. Amikor meghalt, kaptam egy telefonhívást, egy újabbat a sorban, ami azzal a kérdéssel kezdődik, hogy ülsz-e. Én meg: istenem, most éppen ki az? De soha nem gondoltam volna, hogy Vinnie. Nagyon durva és súlyos ez az egész. Be is szivárogtak a történtek a szövegeimbe, és kicsit hátra is kellett lépnem. Az embernek meg kell birkóznia ezekkel a helyzetekkel, és ezen muszáj átesni. Ezt először Dime kapcsán tanultam meg – hosszú éveken át jártam terápiára, mire végre magam mögött hagytam a dolgot a picsába. Amikor beütnek ezek a tragédiák, az ember nem tehet mást, mint hogy felhúzza a csizmáját, és nekiindul, aztán megy, ahogy tud… Vinnie-vel olyan ritmusszekciót alkottunk, amit azóta sem közelített meg senki. Nem akarok egoistának tűnni, de tényleg kibaszott feszesek voltunk, haver. Még a legszétesettebb, legrészegebb állapotunkban is.”