Összeállítást közölt az amerikai Playboy a rock/metal színtér szereplőinek szexuális hozzáállásáról, egyszerűbben fogalmazva a turnés alkalmi kapcsolatokról. A cikkben számos zenész megszólalt, így például Kerry King a Slayerből, Rob Caggiano a Volbeatből vagy Sid Wilson a Slipknotból.
Sajnos a legnagyobb kérdések egyikére, jelesül, hogy léteznek-e férfi groupie-k manapság a metal koncerteken, ez a cikk sem adott választ, mivel az egyetlen megszólaltatott női zenész, a Butcher Babiesből ismert Carla Harvey (a képen Kerry Kinggel) szemérmesen nem nyilatkozott arról, náluk mi szokott menni ezen a téren. „Az viszont mindig megdöbbent, egyes csajok mire nem képesek annak érdekében, hogy lefeküdjenek egy-egy zenésszel", mondta az énekesnő. „Órákon át vezetnek, ajándékokat meg piát hoznak, és néha csak a város neve alapján tudjuk beazonosítani őket, ahol az illető megdugta az adott csajt... Pedig szerintem előbb tudnod kell felmérni valakit, mielőtt ágyba bújnál vele. Rengeteg nő teljesen irreális elvárásokkal érkezik ilyenkor a backstage-be. A zene nagyon erős támaszték, és az ilyen csajok jelentős része érzelmileg igen törékeny. Mi, zenészek példaképek lehetünk számukra, és igen romboló lehet, ha lefekszel valakivel, akiről tudod, hogy többet akar, mint amit te adnál neki. Még akkor is, ha az adott szituációban ő kezdeményezett."
Rob Caggiano, a Volbeat jelenlegi és az Anthrax egykori gitárosa szerint az őszinteség a kulcs ezekben a helyzetekben. „Teljesen őszintének kell lenni az elejétől fogva: tudatnod kell a lánnyal, hogy csakis alkalmi szexről van szó, meg kell mondanod neki, hogy nem komoly kapcsolatra vársz. Ha így is lefekszik veled, akkor ő is tisztában van vele, hogy ez az egész csak móka. Minél idősebb leszek, annál inkább rádöbbenek, hogy akármit is csinálsz az életben, az őszinteség a legfontosabb, ha helyesen akarsz cselekedni. Emellett pedig természetesen magabiztosnak is kell lenned, hiszen egy hölgy csak így képes magát biztonságban érezni a társaságodban. Légy laza, légy önmagad, legyen meggyőző ereje a szavaidnak. Nevettesd meg, és érezzétek jól magatokat. Egy ilyen helyzetben nincsenek formulák és szabályok."
Sid Wilson, a Slipknot DJ-je szerint ideális esetben mindkét fél tisztában van vele, hogy egy ilyen kapcsolat csakis alkalmi lehet. „Az utazás miatt nagyon kevés időt tölthetsz együtt valakivel, aki nem a te városodban él, hanem egy olyan helyen, ahol egyébként soha nem jársz, ha nincs turné. Így aztán általában mindenki tudja, hogy legfeljebb egyéjszakás történetről lehet szó. Aki ilyesmire áhítozik, eleve így jön el ezekre az eseményekre, vagy egy álmát akarja beteljesíteni." Utóbbi persze nem jön össze mindenkinek... „A '80-as években felvittem egy csajt a szobámba, ott azonban közölte, hogy nem akar velem pornót forgatni", idézett fel egy régi sztorit Kerry King a Slayerből. „Fogalmam sem volt, miről beszél, így aztán egy ideig nem tudtuk, mi legyen. Aztán végre körbenéztem a szobában, és megláttam Tom Arayát, aki éppen nagyban videózta az eseményeket! Ez persze egyből a szexkaland végét is jelentette..."
A teljes összeállítás itt olvasható.
Hozzászólások
Á, nem éri meg. Vegyél inkább egy BMW-t. Igaz, drágább - jól kinéző szakadékot olcsóbban is kaphatsz -, cserébe kihagyhatod a felesleges dolgokat (gyakorlás, zenélés, koncertezés) és csajt ezzel is tudsz szerezni.
Ennyi.
Ideje vennem egy gitárt.
Egyszer hallottam egy zenész feleségét erről a témáról beszélni. Nem volt már mai darab, ahogy a zenész sem. Ő azt mondta, hogy aki hozzámegy zenészhez, az aláírja a "szerződést", miszerint igen, meg fogja csalni őt a párja. Ez kb. kikerülhetetlen . Más kérdés, amit te is említettél, hogy mennyire kezeli diszkréten a zenész. "Whatever happens on the road, stays on the road!"
De miért jönnek zavarba? :D Megesik az ilyesmi hölgyek körében is, ebben semmi szégyenletes nincs. Több, mint a fél életüket úton, stúdióban komoly munkával töltik. Ha nem közeli a partner (zenésztárs, menedzser stb), akkor bizony eléggé nehéz az élet. Jó mondjuk vérmérséklet kérdése az egész, ha pl komoly kapcsolatban él, akkor nyilván nem teszi meg (etikai kérdés), de ha szingli, akkor meg kinyílik a világ. :D:D:D
Egyébként (sajnos vagy nem), de több groupie fórumon lehetett olvasni, hogy a házasság sem jelent már semmit. Sok groupie vallotta, hogy aludt házas (férfi) zenésszel. Ezért nem is bírom, amikor páran közülük folyamatosan túlömlengenek a feleségükről/csajukról, instáznak stb. Az már gyanús... Mindenki tudja, hogy mivel jár, ha a párod zenész és keveset van otthon. A kérdés az, hogy mennyire diszkréten és normálisan kezelik egymást az emberek és magát a dolgokat. Ez a rajongókra is vonatkozik (pl nem megosztani név szerint a nyilvánosságnak a neten - ismerek olyat, aki megtette - nem magyar lány - és utána vége lett a barátságoknak). Ennyi. :) Egyébként Sid hozzáállása szimpatikus a cikkben...
Silje Wergelandtól egyszer sikerült megkérdeznem a dolgot: http://www.shockmagazin.hu/interju/the-gathering-maskepp-de-meg-mindig-varazslatosan
Ugyan már rég volt, de határozottan emlékszem: a telefonvonalon keresztül is egyértelmű volt, hogy nagyon-nagyon zavarba jött. :)
Én is sokszor megbántam már, hogy nem lettem zenész (botfülű), szerteszét turnéztam volna már ezerszer egész Skandináviát :D:D:D:D ;-) És minden városban lenne fiúgroupiem. :álmodozik:
Elismerem, hogy balfasz voltam, de annyira szürreális volt a szitu, hogy lefagytam! :-)
És te leráztad???
Atyaég... =)))))
Én el..sztam, mert dobolni kezdtem. A többiek már rég csajoztak, én meg még a cinállványokat csavaroztam szét!
Aztán vettem egy basszusgitárt. :-)
Egyébként tényleg félelmetes, hogy mennyire lehet gitárral csajozni. Egyszer egy kollégista haveromnak a téli szünetben vigyáztam a gitárjára és ahogy mentem vele haza megállított egy fullos csaj és közölte, hogy engem látott múltkor koncerten és tök jól érezte magát. Hiába mondtam, hogy engem tuti nem látott, csak akkor tágított, amikor azt mondtam neki, hogy oké, tényleg zenélek. Én vagyok a Roy és Ádámból a Béla. :-)
A birkák talán igen. (Ez érvényes a cigire, a piára és az összes baromságra.) A tendencia egyébként kétségtelenül egyre inkább ebbe az irányba mutat, köszönhetően a közösségi média elterjedésének. Természetesen régebben is voltak-lehettek ilyenek, de a '90-es évek elején mi például nem ezért kezdtünk el zenélni, és nyugodt szívvel írok többesszámot. Ami engem illet - döbbenetes dolgot írok -: tetszett, amit a rockgitárosok csinálnak, tetszett ahogy a gitár meghatározza a dalokat, amiket szívesen hallgattam. Tetszett maga a gitárhang. Soha még csak meg sem fordult a fejemben "motivációként" a csajozás/csajok. Természetesen nem vagyok hülye, látom a kettő összefonódását, lásd gruppiek. A "sztárság", a népszerűség csak mellékterméke kéne legyen annak, amit az ember csinál, legyen az színészet, zene, sport, bármi. Erről hosszabban is lehetne sajnos írni, mert a helyzet mára gyakorlatilag katasztrofális, de nem itt akarok erről észt osztani.
Ez az, ami engem hidegen hagy. (A múltban sem érdekelt.) Kit érdekel, hogy Mr. Roksztár kit milyen módon, milyen erkölcsi szabály (önámítás?) alapján fektet meg? Sőt, azt sem értem, miért sztenderd válasz a zenészeknél (nem a majmoknál, hanem a hangszeres zenészeknél!) a "miért kezdtél el zenélni?" kérdésre a "csajok miatt" válasz. Ezek egy része nyilván poén, de legyen csak 15-20%-a igaz, akkor is szánalmas. Ilyenkor mindig látom magam előtt az otthon skálázó gitárost/énekest, vagy gyakorló dobost, amint kangörcstől gyötörve gyakorol, hátha így pinához jut. :P Ennél már csak a "csajok miatt sportolok" van lejjebb.