Március 9-én, Firepower címmel érkezik a Judas Priest új nagylemeze, amelyről most bemutatták a címadó számot. A csapat július 24-én Budapesten játszik.
Márciusban jelenik meg a Judas Priest új, Firepower című nagylemeze, amelyet Tom Allom és Andy Sneap producerkedése mellett készített el minden idők egyik legfontosabb heavymetal-zenekara. Sneap korábban még soha nem dolgozott a csapattal, Allom azonban annak idején ugyanúgy hozzájuk nőtt, mint például Martin Birch az Iron Maidenhez: az 1979-es Unleashed In The East koncertalbumtól egészen az 1988-as Ram It Downig minden kiadványukat ő jegyezte zenei rendezőként. A hangmérnök Mike Exeter volt, aki a 2014-es Redeemer Of Souls társproducereként dolgozott Glenn Tipton mellett. A zeneileg hagyományőrzően priestesnek ígért új album a második a sorban Richie Faulkner gitárossal.
„Tom Allom a Priest-örökség és a Priest-hangzás része, így mindenképpen visszahozott valamit abból a régi stílusból”, vélekedett a Firepower lemez megszólalásáról és hangulatáról Scott Travis dobos. „Andy Sneap pedig mindenképpen modern producer, viszont hatalmas Priest-rajongó, benne van a vérében ez az egész, és tökéletesen érti a zenekar világát, hagyatékát. Szintén a régi lemezek és a régi stílus nagy rajongója, szóval mindenképpen törekedtek rá, hogy valamit visszahozzanak abból az érzésvilágból, és mi is így voltunk ezzel a hangszeres részek feljátszásánál. Én például még egyes dobtémáknál is megpróbáltam kölcsönözni pár megoldást Les Binkstől, hogy érződjön a hatása, ugyanis hatalmas rajongója vagyok még régről.”Travis szerint a Firepower természetesebb módon készült, mint bármelyik Priest-album az 1990-es Painkiller óta. „Két új producerrel dolgoztunk most, és amikor az ember producert vált, automatikusan más lesz a hangzása is. A zenekaroknak pontosan ez a célja ilyenkor, ezért alkalmaz másokat. Azt kell mondanom, organikusabb módon vettük most fel ezt a lemezt, mint bármelyiket a Painkiller után. Ez vélhetőleg olyasmi, ami a lemezen is hallatszik, és a rajongók is értékelni, szeretni fogják benne.”
A lemez dallistája az alábbi:
01. Firepower
02. Lightning Strike
03. Evil Never Dies
04. Never The Heroes
05. Necromancer
06. Children of the Sun
07. Guardians
08. Rising From Ruins
09. Flame Thrower
10. Spectre
11. Traitors Gate
12. No Surrender
13. Lone Wolf
14. Sea of Red
A már ismert Lightning Strike után most a címadó dal is meghallgatható a lemezről. A csapat márciustól már turnézik is Észak-Amerikában, méghozzá a Saxon és a Black Star Riders vendégeskedése mellett, Európa pedig a fesztiválszezonban kerül terítékre. Jó hír, hogy a Priest július 24-én ismét eljut Magyarországra: Rob Halfordék a Papp László Sportarénában játszanak majd. A budapesti koncertre jegyek a www.livenation.hu és a www.ticketpro.hu oldalakon keresztül kaphatók. A normál belépők mellett limitált számú, közvetlenül a színpad elé szóló kiemelt állójegy is vásárolható a bulira. További részletek itt.
Hozzászólások
A Somewhere in Time az egyik kedvencem a Maidentől :)
Mondjuk 86-ban volt egy masik brit banda aki tokelyre fejlesztette a szinti-gitar kombot,a Maiden-Somewhere in time lemeze.A tobbivel egyetertek.
A Heavy Metal (Sad Wings of Destiny - 1976), a 2 lábdobos Speed Metal (Exciter - 1978, Rapid Fire - 1980, Freewheel Burning - 1984) alapítójától, a New Wave of British Heavy Metal zászlóvívőjétől (British Steel - 1980), az egyik legnagyobb Metal sláger himnusz alkotóitól (Breaking the Law) nem várok mást 42 után, egy 70 körüli (Halford 67 éves, Tipton 71 éves, Ian Hill 67 éves) tagokból álló zenekartól mint azt, hogy a legjobb formájukat hozzák. Ők már letettek annyit az asztalra, hogy nem kell állandóan megújítaniuk a stílusukat. Elég, ha a saját stílusukban 70 körül is a legjobb formájukat hozzák.
(Nemcsak a 3 őstag öreg, hanem már Scott Travis is 60-hoz közeledik: 57 éves)
Akik olyan lemezeket tettek le az asztalra, mint a Sad Wings of Destiny (1976), Painkiller (1990), British Steel (1980), Defenders of the Faith (1984), Screaming for the Vengeance (1982), Sin After Sin (1977 - nem a legsikeresebb lemezük, de Slayer, Antrax, Megadeth számára ez a volt a legnagyobb hatással), Killing Machine (1978 - az USA-ba ezzel a lemezzel törtek be) vagy Stained Class (1978).
A klasszikus lemezeiken kívül is alkottak nagyon jó lemezeket:
1997-ben a bika erős Power Metal lemez Jugulator-ral mutatták meg, hogy a Grunge korszaknak vége. 2008-ban a Nostradamus dupla konceptalbummal képesek voltak új vizekre evezni és egy egyszerre epikus és progresszív (ugyanakkor meg egy kicsit lágy) anyagot letenni az asztalra. Az 1986-os Turbo lemezzel pedig megelőzték a korukat: szintátizátor és gitárszintetizá tor használatával egy metal lemezen (a leglágyabb lemezük, ami miatt Disco-nak szokták csúfolni - ugyanakkor meg a lemezeladásokat tekintve ebből adták el az egyik legtöbbet, mivel egy teljesen új közönséget is elértek, akiknek a többi lemezük már túl kemény). És végül ott van Ram it Down lemez, amelyen ugyan van pár töltelék, de a címadó, Hard as Iron, Under the Red Skies kombó a legjobb JP számok közé tartozik.
Ezek után az ember nem azt várja tőlük, hogy megint megújítsák a stílust (mint amikor 20/30/40-es években voltak), hanem azt, hogy egy baromi jó lemezt készítsenek a saját stílusaikban.
Hja, mert egy ember nem szerethet többféle, vagy többféle korszakot megidéző zenét.
A szívem mélyéből sajnálom az ilyen megmondóemberek et, pokol lehet a lelki életük, így valószínűleg a valós is.
Akinek ma is ugyanattól dobban meg a szive mint harminc éve és semmi más igénye nincs annak jó.
Mind a két dal nagyon is "meggyozo"..., hogy finoman fogalmazzak :-)
Nem tudom megállni, egyfolytában újra indítom :-D
Várós a lemez meg a koncert is.