A zenészek csak kapzsiságból, jódolgukban sírnak a lemezeladások zuhanása miatt, és különben is mire fel a hiszti, mikor ott a legális streaming, amiből elég pénz érkezik – nálunk is gyakran találkozni efféle véleményekkel a hírek alatt. Sean Kinney, az Alice In Chains dobosa valóban nem szorul rá a pénzre, de egy aktuális interjúban rámutatott: aki azt hiszi, hogy a streamekből származó pénz vetekszik a korábbi CD-eladásból befolyó összegekkel, súlyosan téved.
„Szeretném hinni, hogy lehetnék még új zenekarok is olyan sikeresek, mint mi, de az biztos, hogy nehéz dolguk lesz”, mondta Kinney az észak-dakotai 96.5 The Fox rádióállomásnak. „Mindenki mindent azonnal akar, és semmit sem kell tenni annak érdekében, hogy zenéhez juss. Nem az van, hogy elmész, megveszed, aztán alig várod, hogy hazavidd… És ha letöltötted, akkor sem teljes albumokat hallgatsz, az emberek többsége legalábbis inkább csak szemezget. És ha valaminek a megszerzésébe nem kell befektetned semmit, annak nincs igazi értéke. Tisztában vagyok a realitásokkal, de azért szomorú ez az egész, mert a zene sokak számára nagyon fontos, összehozza az embereket, és így tovább. Remélem, hogy a közönség kitart majd a kedvencei mellett, de amikor semmivel sem támogatsz egy zenekart, nem fogják tudni folytatni: koncertezni, zenét csinálni ugyanis pénzbe kerül. És mi lesz akkor, ha azok a csapatok, akik még ma is képesek megtölteni az arénákat, mint a Metallica és társaik, úgy döntenek, hogy nem folytatják? Ki veszi majd át a helyüket? Van egyáltalán bárki a színtéren, aki képes erre? Mert én bizony nem vagyok túl optimista ezt illetően… Generációk számára veszhetnek el ezek az élmények a mostani helyzet miatt. Mint ahogy egy teljes lemez élvezetének élménye is elveszett.”
Kinney – Kip Winger egy nemrég tett nyilatkozatához hasonlóan – rámutatott, hogy a stream-szolgáltatásokból a közhiedelemmel ellentétben valójában elenyésző pénzek folynak be a zenekarokhoz, még az olyan, milliók által hallgatott bandák esetében is, mint az Alice In Chains. „Ott vannak a Pandorák, Spotify-ok és hasonlók, ahol hozzáférést kapsz gyakorlatilag minden létező zenéhez a világon, ami a felhasználónak nyilván jó. Viszont annak, aki valaha is zenét rögzített, kibaszott lenyúlás az egész. Látom, ahogy a zenészek elkezdik kiposztolgatni a jogdíjcsekkjeiket a streamek után: meghallgatják a dalodat tízmillióan, te meg kapsz egy csekket ezért 111 dollárról… Szóval furcsa időket élünk. Az ember alapvetően abban reménykedik, hogy a közönség eljön a koncertekre, és kijössz nullára, vagy keresel valami keveset. De turnézni eleve drága: a benzinárak nem csökkennek, a hangszerek nem olcsóbbak.”
Persze tudjuk, csak az a hiteles rockzenész, aki a nyolcórás munka után, ingyen és bérmentve zenél öt havernak, és még hálás is ezért, aki pedig meg akarna élni a dologból, az eleve eladta a lelkét…
Hozzászólások
A bőségnek van előnye és hátránya is, így van. Én igazából csak az idézett részre reagáltam, tehát hogy a "filléres" cucc is van olyan jó. Ami szerintem ebben a formában nem igaz.
"Ma egy középszerű zenekar, középszerű lemezének profibb a hangzása nagyon sokszor, mint a régen dollármilliókbó l összehozott cuccoknak." Oké, te sem azt írtad, hogy mindig, hanem hogy nagyon sokszor. Nézd, egy '85-ös tuti halkabb, mint egy 2010-es, ez tény. De előbbi ettől még jobb stúdiótechnikai szempontból, amennyiben az utóbbi laptoppal, és pluginekkel készült.Ettől függetlenül neked simán bejöhet jobban! A hangzás pedig remélem azért még sokáig az emberen (is) fog múlni. Tudod 'régen', ha bedugtál egy gitárt egy Marshall-ba és odaadtad 5 embernek, ötféleképp szólt, mert a sound és a stílus igazából a kézben van.
" És igen, fillérekért lehet olyan hangzást összehozni, ami a zenehallgatók 99,9%-ának tökéletesen megfelel."
Legyen csak 90%. :)
Persze, általánosságban mondhatjuk azt, hogy a lemezek minősége romlott a hőskorhoz képest (amikor még nem is éltem :D ), de ez a nagy számok miatt van. Akkor volt x darab együttesnek lehetősége lemezt kiadni, ma meg 200x-nek. De nekem valahogy jobban tetszik ez, hogy nem évi 10 potenciálisan esetleg nekem tetsző lemez közül válogathatok, hanem több ezerből.
Szerintem mutass egy példát, amit fillérekért vettek fel és mellé teheted mondjuk az új Acceptnek. A profi stúdiók iszonyat drágák. Az hogy veszel egy hangkártyát és gitárpluginekke l, meg dobgéppel felnyomsz valamit, még nem jelenti, hogy ugyanaz, mint az elit.
Tény: gyorsabb és olcsóbb - adott esetben sokkal-sokkal olcsóbb, tehát a legtöbb zenekar számára elérhető - ma elfogadható hangzású lemezt készíteni, ez azonban nem jelenti azt, hogy UGYANAZT a századannyi pénzből ki lehetne hozni. Csalóka, mert hangosnak hangos a lemez (loudness war), a dob is rendesen "csattog", a gitárok is harapnak, mégsem ugyanaz a sztori.. A középszerűség és az általános minőségromlás tisztán érezhető. A dinamika és az élő, lélegző "analóg" sound kihalófélben van, ehhez ugyanis milliós motyókon kéne átküldeni a felvett jelet, lehetőleg szalagra rögzítve, de még ha digitális is a felvétel, nem mindegy hogy egy laptopon, gitárszimuláció val, vagy egy profi stúdióban kerül-e rögzítésre. Nem az a kérdés, hogy lehet-e így jól hangzó lemezt készíteni, mert simán lehet, hanem az, hogy vajon a "milliós" dolgokkal összevetve tényleg ugyanaz-e a végeredmény. A válasz pedig egyértelműen: nem. Hallgassunk bele pl. a '94-es, vagy a '89-es Mötley lemezbe, de ott a Guns, Whitesnake és sok más milliós lemez. (Lehetőleg veszteségmentes verziót válasszunk.) Aztán tegyünk be valamit az elmúlt 5 évből és vessük össze pl.a dinamikát, a dobhangzást, a gitárok "krémességét" rock esetében. Ha nem hallunk különbséget, akkor... hát ,akkor végül is valahol szerencsések vagyunk. :)
Ezt ugye nem gondolod komolyan? Ma egy középszerű zenekar, középszerű lemezének profibb a hangzása nagyon sokszor, mint a régen dollármilliókbó l összehozott cuccoknak. A technika fejlődik és a hangzás javarészt nem az emberen múlik. És igen, fillérekért lehet olyan hangzást összehozni, ami a zenehallgatók 99,9%-ának tökéletesen megfelel.
normális minőségben felvenni és rohadt jó hangzást kreálni, valami egyedit alkotni nem 2 forint 20 fillér
a jó stúdiót és normális cuccokat meg kell fizetni, nem véletlen, hogy egy south of heaven, egy dr. feelgood közelébe sem tudnak jutni hanzásilag a zkarok napjainkban, szépen szólnak a lemezek, de nincs köztük kimagasló hangzású cucc, elég egyformák a sound-ok
ezért volt jó, hogy régen volt lemezeladás, mert a kiadók abból szponzorálták azt, hogy nem 1-2 hét alatt vettek fel kapkodva egy lemezt, hanem hosszú hónapokig, amiknek meg is lett az eredménye, ma sem poros hangzású lemezek formájában. a dalokról most ne is beszéljünk, mert ízlések és pofonok :)
Komolyan azt hiszik, hogy ha nem lenne internet és lényegében ingyen zene, akkor vennék annyian az albumaikat mint régen? Hát a lótúrót. Más a zenei ízlés (metál téren is), a fiatalok mást hallgatnak (a rocker fiatalok is). Ha nem lenne internet, akkor annyit érnének el, hogy huszad annyi fiatal sem ismerné őket, mint most. Ha olyan marhára nem érné meg senkinek sem a zenélés, akkor nem lenne több zenekar és nem jelenne meg több album, mint akármikor máskor ezelőtt.
Nekem a GNR UYI votl csalódás és vittem volna vissza, mert kb. 3 szám tetszett. Metallica két load lemezéből is egyre kellett volna sűríteni a számokat a szemetek kidobálásával. Tehát van az úgy, hogy a zenekar húzza le a hallgatót.
A zenehallgatási szokások is változtak, telefonról, mp3 lejátszóról hallgatják a zenék 90% a népek szerintem. Oda tényleg nem kell mp3nál jobb minőség.
Viszont a kis zenekaroknak egyszerűbb a megjelenés. Régen ha a megfelelő embernek tetszett akkor mehettél stúdióba, vagy valami gagyit kellett bérelned drága pénzért. Ma meg egy jó hangkártyával csodákat lehet művelni, és olyan felületre elhelyezni ahol rákaphatnak az érdeklődők és jöhet a komolyabb buli.
Azt meg ne mondja nekem senki, hogy Mick Jagger nem okádja el magát a szetiszfeksöntő l.
Fizikai formátum nincs.
Booklet nincs.
Minőség nincs. (fos mp3)
És soha a büdös életben NEM LESZ A TIÉD!
Na azért ez már talán más megvilágításba helyezi a dolgokat, azok számára akik azt hiszik, hogy ezzel majd milliókat fognak keresni a zenészek.
Ez is igaz volt már 20 éve is ,nem függ össze a letöltéssel.
Régen is ott volt a többség igénytelen csürhe, akik csak számokat hallgattak meg a zenekaroktól, de mindig voltak /lesznek olyanok, a kisebbség aki igényli,hogy elmerüljön egy egy lemezben.Ismerek jónéhány huszonéves metalost aki ugyanolyan lelkes mint mi voltunk régen.
Tökéletesen igazad van nem fognak a mai kölykök albumokat hallgatni. Nem fogják egyben élvezni a zenei anyag ívét mondanivalóját koncepcióját!
Dehogynem! Neked nem volt még olyan, hogy otthon, rendes cuccon egészben meghallgatva és kielemezve egy-egy új csapat lemezét rájöttél, hogy az mégsem olyan, mint ami neked igazán tetszik? Csak egyszerűen akkora volt körülötte a hype, hogy nem tudtál ellenállni, és valójában megmagyaráztad magadnak, hogy de az jó zene? :) Miközben belül érezted, hogy nem a te muzsikád! Ez az igazi szívás. Az viszont kétségtelen, hogy régen azért sokkal több ilyen volt, csak akkor valahogy ez benne volt a pakliban, nem esett olyan rosszul. Mindezt persze értem azokra, akik egyáltalán vettek és még manapság is vesznek lemezeket. Akik csak letöltögetnek iskolás koruk óta, nem is értik mi ez az egész. Már ebbe születtek bele, ez nekik a természetes, pedig több (az előzőekben már említett) szempontból is nagy tévedésben vannak!