The Writing On The Wall címmel új dalt mutatott be az Iron Maiden. A szám hat éve az első a zenekar műhelyéből.
A virális felvezetés után végül új dallal kedveskedett a rajongóknak az Iron Maiden: a The Writing On The Wall az első szám a bandától a 2015-ös The Book Of Souls óta, szerzőként pedig Bruce Dickinson énekes és Adrian Smith gitáros jegyzi. Producere Kevin Shirley volt, a videó fő felelősei pedig Mark Andrews és Andrew Gordon voltak, akik többek között a Pixarnál is dolgoztak korábban. Egyelőre nem tudni, mikor követheti a számot egy új nagylemez bejelentése, de az anyag nagy valószínűséggel készen van: rajongói- és sajtókörökben már 2019 derekától kezdve többen is pletykáltak róla, hogy már csak a kiadásra kell várni. A Maiden tagjait akkoriban több alkalommal is látták Párizsban, akárcsak Shirley-t, és a csapat a legutóbbi nagylemezeket a francia fővárosban rögzítette. A producer később olajat öntött a tűzre egyik közösségi médiás státuszüzenetével, amelyben arról szólt: korábban három hónapot töltött a francia fővárosban, és nagyon keményen dolgozott egy egyelőre meg nem nevezendő, de azért annyira nem titkos projekten. Shirley még azt is hozzátette: a munka után elég sokáig csengett a füle.
Az Iron Maiden idén június 9-én elvileg Budapesten, a Groupama Arénában koncertezett volna, de a turnét elhalasztották 2022-re, és egyelőre nem lőttek fel újabb magyar dátumot. Június 20-án ugyanakkor Prágában, július 10-én pedig Bécsben már biztosan fellépnek Steve Harrisék.
Hozzászólások
Tolmácsot kérek.
Szóval lehet hogy a botfülű jelző kicsit erős volt az előbb.
Az AMOLAD hangzását pl. bírom, faszán megdörrennek a hangszerek.Itt csak Bruce éneksávja maradt "csupaszon", mintha egy kis delay/reverb sem lenne rajta, 3 hangos gitár mellett nagyon vékonyan szólt.
Ebben sajnos igazad van, a hangzással én sem vagyok kibékülve. A nyolcvanas évek remaszterelt Maiden lemezei fényévekkel jobban szólnak. Érdekes, mert Shirley tud nagyon jót is, a Joe Bonamassa-féle Different Shades of Blue lemeznek eszméletlen jó a hangzása, egyszerűen jólesik hallgatni.
Nem mondom, hogy etalon, de azért Joe Bonamassának elég jól szóló lemezeket hozott össze. Itt inkább arról van szó, hogy a Steve Harris mit enged meg, illetve mivel elégedettek. A lemezek már egy ideje nyersen szólnak, ami akár lehetne jó is, de többnyire nem az. Rockban és metálban mostanában én nem hallottam kiemelkedően szóló lemezt. Legutolsó az Aether Realm "Tarot" volt ami bitang. Még ami eszembe jutott, az az új Nightwish album ami egész jó (Human Nature). Ehhez kapcsolódva viszont az All The Works of Nature Which Adorn the World része a lemeznek bár nem metál,hangzásra etalon (még ha amúgy hallomásra mintha külön sávon vették volna fel, vagy legalábbis minden hangszer külön lett volna mikrofonozva, így a természetesség azért elmaradt). És őszintén szólva szerintem zeneileg is jó, például simán veri az új Maident, még ha nem is fair az összehasonlítás .
Az én tippem:
1. szóló: Jannick
2. szóló: Adrian
Tegnap kicsit csalódott voltam, de ma újrahallgattam párszor és nem rossz ez a szám. Úgy 2010 óta én úgy vagyok velük hogy minden amit innentől csinálnak az jutalomjáték, ráadás. Azzal amit 80-88 között letettek az asztalra már bizonyítottak. Nem lesz már új Trooper, új Aces High, új Infinite Dreams. Kicsit cammogósabbak már a dobtémák, nem száguldanak a basszusfutamok, inkább csak engedelmesen követik a gitárokat. De nincs ezzel baj, egyszerűen csak megöregedtek régi kedvenceink. Örüljünk hogy néha azért megvillantanak valamit az új dalokban is a régi idők dicsőségéből és közben jól érzik magukat.
Egy dolog zavar csak, de az kurvára: miért nem hajtják már el ezt a botfülű, fakezű Kevin Shirleyt a potméterektől? Annyit fejlődött a stúdiótechnika az elmúlt évtizedekben hogy egészen kis bandák apró stúdiókban rögzített lemezei is képesek bivalyul, tisztán szólni. Ez a f*sz meg 20 éve képtelen egy normális hangzású lemezt összehozni a heavy metal egyik legnagyobb bandájának. Minden albumon elb*sz valamit: vagy a dobot, vagy az éneket, vagy szimplán csak egy mocsaras katyvasz lesz az egész. :(
Maga a dal pedig nagyon jó, van Free/Bad Company-s érzésem, meg southern rock riff (a sok halászgatás ugyebár Mr. Smith :D), picit beköszön a Led Zepp, hogy "Helló, hoztuk a hajót, kinek kell?", a refrén megint patent, szóval jó hallgatni.
Idézet - Montsegur:
Egyébként Dickinson kap most otthon hideget-meleget. Lelkes és hangos Brexit-támogató volt, most meg elkezdett nyafogni, hogy nem is olyan jó ez... hát az angolok nem fogták vissza magukat, nekiugrottak rendesen.
A szám szerintem jó. Külön öröm, hogy Bruce él és énekel. A hangja már nem az "légvédelmi sziréna", de lehetetlent ne várjunk egy öregedő énekestől.
De még ettől is fontosabb, hogy ez egy jó Maiden szám, erősre sikeredett klippel!
Nem semmi, hogy ilyen rövid idő alatt kétszer is rávetődsz a nagy büdös semmire. Egy merő pokol lehet az életed :((((
Kicsit túl sokat láttam bele bizonyos dolgokba, elismerem. A szám egyébként nem rossz, csak túlzottan visszhangos Dickinson hangja.