A mai napig gyakran előkerülő téma, hogy a ’90-es évek elején a grunge vetett véget a hard rock és a metal virágzásának. Tony Harnell most egy friss interjúban elárulta: noha ő maga is a korszak kárvallotja volt, mégsem így látja ezt.
A Cobras & Fire podcastnek nyilatkozott mindenféléről Tony Harnell, aki hamarosan egy új Starbreaker-albumon lesz hallható. A beszélgetés során a grunge áttörése is szóba került. „Emlékszem, amikor először láttam a Nirvana-klipet az MTV-n, és egyből tudtam”, mondta a TNT volt frontembere. „Azt mondtam: igen, ez mindenki számára meg fogja változtatni a dolgokat. Sok barátom és sok rajongó a mai napig úgy áll ehhez, hogy utálom azt a szart, a grunge megölte a zenénket, én viszont egyáltalán nem értek egyet ezzel. Szerintem a kiadók szerződtettek le túl sok olyan zenekart, akik pont úgy néztek ki és pont úgy szóltak, mint a többiek. És előtte egyetlen rockkorszak sem volt ilyen. Ha belegondolsz, a ’70-es években a nagy hard rock bandák is különböző stílusokban utaztak: az egyik oldalon ott volt a Led Zeppelin, a Deep Purple, akik maguk is nagyon különböztek egymástól. Aztán ott volt az Aerosmith – megint nagyon más. Meg a KISS, a Judas Priest, a Black Sabbath. Ezek a csapatok mind nagyon eltértek a többiektől, de mindegyik hard rockot játszott. Kinézetben sem hasonlítottak, mindnek más imázsa volt. Aztán hirtelen, a ’80-as években mindenki egyforma ruhákat, egyforma frizurát viselt, és ugyanazokkal az emberekkel, producerekkel, dalszerzőkkel dolgozott.”
Harnell szerint ez a helyzet eleve nem volt egészséges, a grunge pedig csak felnyitotta az emberek szemét ezt illetően. „Amikor felbukkant a Nirvana, a Soundgarden és a többi hasonló zenekar, mindössze annyit tettek, hogy nagyon nyersen rávilágítottak, mennyire unalmas és önismétlő lett minden. Sokkal több értelme lett volna tovább építeni a már felbukkant, nagynak számító és középszinten működő zenekarokat, nem pedig összeszedni egy rakás másik olyat, amelyek teljesen úgy szóltak, mint a többiek. Ahogy mondtam: ugyanaz a kinézet, ugyanazok a dalszerzők, ugyanazok a producerek. Eljutott az egész odáig, amikor már senki sem tudott semmi érdekeset mutatni. Ezt most senki se vegye rossz néven, akadt néhány érdekes és a fősodortól különböző banda is, de számomra a legtöbb csupán más csapatok dolgait ismételte.”
A Starbreaker új, Dysphoria című lemeze holnap jelenik meg, rajta az alábbi szerzeményekkel:
01. Pure Evil
02. Wild Butterflies
03. Last December
04. How Many More Goodbyes
05. Beautiful One
06. Dysphoria
07. My Heart Belongs To You
08. Fire Away
09. Bright Star Blind Me
10. Starbreaker
A Pure Evil és a How Many More Goodbyes című szerzemény máris meghallgatható a lemezről. Harnell természetesen ugyanúgy Magnus Karlsson gitárossal készítette el az albumot, mint két elődjét.
Hozzászólások
És maximális riszpekt neki, hogy 58 évesen "nem a régen minden jobb volt" és a "csak mi voltunk az igaziak" hülyeségeket szajkózza, hanem kimond ilyeneket.
Minden műfajban, mindig lesznek kimagasló tehetségek, lesznek kimondottan rossz zenekarok, de a többség mindig átlagos és unalmas lesz. Mindegy, hogy hard rockról, popzenéről vagy másról beszélünk. A lényeg, hogy az ember megtalálja a tényleg jókat.
"Meg lehet nézni a koncertek látogatottságán , úgy, hogy ma már csak arra költenek z emberek, lemezvásárlásra nem. Sok koncert, oszlik a nép sokfelé"
én inkább az itthoni lemezhallgatásr a és a vásárlására szavazok, koncert néha becsúszik 1-1, de sosem voltam oda-vissza, hogy elmenjek akár sokszáz, v ezer km-t pár ember miatt :)
inkább lemezt bedobom a hifibe és szóljon
én meg azt szeretném gondolni, ami jó, ami helyes, ami nekem tetszik. És ha ez pont találkozik a többséggel, akkor ez van, így jártam.
(Bár magamat ismerve, és szerintem az itt olvasó többség is olyankor kényelmetlenül érezné magát, és csak azért is hülyeséget csinálna, szörnyű zenét hallgatna, mert nehogymár :) )
Ma azért sem lesznek rock-szupersztárok, mert rendkívül szétaprózódott a mezőny. Annyi zenekar van, hogy rettenet, és mindenki megtalálja azokat, amelyek neki, és csak neki tetszenek. Leül egy néhány fős baráti rocker társaság, és négyen más thrash-metal bandát kedvelnek, stb.
Ha kevésből lehet választani, akkor a kevés bandának sok rajongója lesz. Ha sok bandából, akkor szétoszlanak a rajongók. Meg lehet nézni a koncertek látogatottságán , úgy, hogy ma már csak arra költenek z emberek, lemezvásárlásra nem. Sok koncert, oszlik a nép sokfelé
Ettől még valószínűleg pont ugyanúgy gondolkodsz, mint több százezer vagy millió másik ember. :) Ami a hétmilliárdhoz viszonyítva persze nem sok, ráadásul ha soha nem találkozol ezzel a hasonlóan gondolkodó tömeggel, mindig meg lehet az az illúziód, mekkora egyéniség vagy.
De az igazi egyéniségek diliházban csücsülnek.
"Megölték a hard rockot" = nem tud már olyan busásan megélni a zenéből.
A manistream fesztiválokat úgy próbálják (sikeresen) eladni az embereknek, hogy hú de kurva nagy buli, a fellépők neve már szinte másodlagos. A zenei produkcióknál alig esik szó arról, hogy milyen a szám, csak az előadó botrányai, politikai nézete, stb. a mérvadó, még azzal együtt is, hogy nyilván megvannak a mai mainstream sztárok, akikért sokan rajonganak, vagy legalábbis azt hiszik magukról.
Nem akarnak tudatos zenerajongót nevelni az emberekből, mert nem érné meg nekik, és nem azért, mert "elnyomják a metalt, mer' az a gondolkodó emberek zenéje", vagy valami összeesküvés elmélet miatt, hanem egyszerűen nem folyna be érdemi zeneeladás híján annyi pénz, mintha másba fektetnének.
A fentiek alapján a metal úgymond divatossá tétele hatványozottan nem érdek, mert itt még a zene előállítása is sokba kerül.
Szerintem bőven lenne ember, akit potencionálisan érdekelne kvázi hobbiként a zenehallgatás (tehát mint azokat, akik vélhetően ezt az oldalt látogatják), de manapság mindez kábé annyira tűnik érdekes hobbinak az átlagemberek számára, mint a bélyeggyűjtés. És ez nem fog akkor sem változni, ha éjjel-nappal a Jumpot meg a Welcome To The Jungle-t nyomatja a rádió. Nem menő zenét hallgatni (azon túl, hogy "mindegy csak valami szóljon miközben bulizunk"), mert nem érdeke a befektetőknek, hogy az legyen. Ez az undergroundot persze nem érinti, de tartósan sikeres (értsd: nem egyslágeres) nagy karriert így felépíteni nem lehet.
Legalábbis szerintem.
Amúgy a mindenkori fiatalok a mindenkori már nem fiatalok egy része szerint puhapöcsök, egyéniségmentes ek, és általában szar zenét hallgatnak. És ez így megy generációról generációra. Pedig mindenki baromira utálta ezt hallgatni annak idején az idősebb generációktól. :)
Ez már akkor is csak illúzió volt. Az ún. "rockertársadalo m" csak a többségi társadalomhoz képest volt egyéni(ség), egymáshoz viszonyítva már nem, vagy alig: a bőrkabátos, bakancsos viselet ugyan mitől egyéni? Vagy a '90-es években a kockásingesek légiói? A punkoknál meg még a cipőfűző színe is számított! (Minél elitistább egy közösség, annál kisebb tere van az egyéniségeknek.)
Manapság csak annyi változott, hogy az emberek már nem ringatják magukat abban a hamis illúzióban, hogy "egyéniségek", de a csordaszellem ugyanúgy (vagy pont emiatt sokkal jobban) megvan.
Na ezaz! Megyek ma az utcán és 35 éves fejjel öregnek érzem magam. Amikor én voltam 15-18 éves -nem volt az azért olyan rég-, akkor még "divat" volt egyéniségnek lenni, legalábbis az én generációmban mindenképp. De pont ettől voltunk forradalmárok, volt véleményünk stb...
Ma minden kölyök full ugyanúgy néz ki, az, hogy más légy, mint az átlag ma már nemszámít, hisz azért nem fizetnek....
A mostani generáció nagy részét a Hiphop/Rap zene fogja meg, bárki tud otthon készíteni saját dalt, hozzá videót, feltölti a youtubra és ha mázlija van még pénzt is tud keresni vele,függetlenü l attól hogy milyen minőséget képvisel.
Nem véletlenül hívják Trash-nek.
Na meg mégis mi ellen lázadjanak amikor kb már ők üvöltik le a szüleik fejét? Mindent készen kapnak 2 kattintással bármit elérnek a neten,letöltik, megnézik.
Ami ellen a Nirvana kiállt felemelte a szavát mára már elfogadott társadalmi norma lett, lásd :meetoo mozgalom, extrém kinézet, másság, állat védelem ,szabad vélemény nyilvánítás retorziók nélkül stb...
A ma fiatalsága nincs elnyomva,kimond ja a véleményét ,kiáll az igazáért függetlenül attól hogy igaza van vagy nem,kora tizenévesen kezd nemi életet élni,akkora az arcuk hogy az ajtón nem férnek be, tetoválások akár már az arcon is.
Ugyanúgy néznek ki, ugyanazt hallgatják , veszik ,isszák ,eszik,egyen szakáll,haj és persze együtt szajkózzák hogy mi mind egyéniségek vagyunk!
Egy zenekarhoz kitartás kell,alázat,cél ,elhivatottság. és ez kúrvára nincs meg bennük.
Tisztelet a kivételeknek!
"És ezzel kapcsolatban, csak egyetlen dolog foglalkoztat, mégpedig, hogy mi változott meg annyira az emberekben, hogy már nem érdekli őket a zene..." - szerintem a zene változatlanul érdekli őket. Csak most (egy-két mammutot leszámítva, akik még megmaradtak) az underground valóban underground, nincs olyan kitörési lehetőség, mint a '80-as évekkel bezáróan. Ami, ha jobban belegondolok, talán nem is akkora baj.
Engem jobban érdekel, hogy mi van -illetve mi nincs- és mi lesz, vagy nem lesz.
A legtöbb régi banda, már csak nosztalgia funkcióként működik, az újak nem tudnak már tömegeket megfogni. És ezzel kapcsolatban, csak egyetlen dolog foglalkoztat, mégpedig, hogy mi változott meg annyira az emberekben, hogy már nem érdekli őket a zene...