Songs That Wrote My Life címmel még egy friss szerzeményt tett közzé Richie Sambora. A Bon Jovi volt gitárosa május folyamán még egy új dallal jelentkezik majd.
Az I Pray és a Livin’ Alone után harmadik új dalát, a Songs That Wrote My Life-ot is közzétette Richie Sambora. Ezeket a szerzeményeket e héten még egy friss darab, a Believe (In Miracles) követi még. „Életem egy őszintén boldog szakaszában járok, és e boldogság jelentős része abból fakad, hogy dalokat írok, zenélek – mondja Richie. – Óriási szabadságérzés jár ezekkel a nótákkal, mert nem kell azzal foglalkoznom, hogy vajon listavezető leszek-e velük, vagy bekerülnek-e a rádiókba. Ám ettől még ugyanolyan aprólékosan, szeretettel és törődéssel dolgozom rajtuk, mint a Slippery When Wet vagy a New Jersey dalain. Remélem, azoknak is hasonló örömöt okoznak majd, akik meghallgatják ezeket.”
A Bon Joviról szóló Thank You, Goodnight: The Bon Jovi Story című dokumentumfilm-sorozat április 26-án debütált, Magyarországon a Disney+ kínálatában tekinthető meg. A Bon Jovi új lemeze, a Forever június 7-én jelenik meg.
Hozzászólások
Én inkább a kevésbé ismert zenészeket látom ezt akik a 80-as években sztárok voltak aztán amikor beköszöntött a 90-es hirtelen eltűnt körülöttük minden és ott maradtak a semmibe.
A Cinderella, a Warrant, a Quiet Riot és az ezekhez hasonló zenekarok azok akiknél látok/láttam sok olyan zenészt akik mint ha nem tudták volna túltenni magukat rajta hogy egyszer csak véget ért az álom és ennyi volt. Egy ideig még próbáltak küszködni és talpon maradni de aztán végül nyert az önpusztítás mert nem tudták feldolgozni hogy amilyen gyorsan jött úgy ment is a siker és vele együtt minden. Kevin Dubrow, Jani Lane vagy épp Jeff Labar pont ez az eset volt szerintem.
Kicsit olyanok mint a háborúból hazatérő katonák akik lélekben még mindig ott vannak a harctéren és ezért képtelenek beilleszkedni a normális társadalomba. Még ha talán ez a példa túlzás is. :D
Nem teljesen értem, hogy miért kattantak rá páran nála erre az alkesz topicra...
A fél rockszakma ki-be járkál a rehabokról, az Aerosmith-től kezdve a Guns-on át, a Mötley-től a Stones-ig, Ozzy-n át...
Pont nála lett volna más a helyzet?
Nem védeni akarom, mert az ő döntése, hogy elkezdett inni, az ő dontése volt, hogy kilépett és most az, hogy, ha tiszta -jelentsen ez bármit is-, ez is az ő döntése.
De ezek az emberek egész életükbet a mi szórakoztatásun kra tették fel, mégha rohadt jól meg is fizettük őket ezért, nem tudom, hogy mennyire tudjuk átérezni, hogy milyen megérkezni a 50-60-as éveinkbe úgy, hogy se családunk, se kutyánk, se senkink, mert egész életünkben úton voltunk és ez kicsit az egész szakmára igaz, sok kiöregedett egykori sztáron látom ezt.
De azért egy reunion...