Shock!

Március 25-én jelenik meg a svéd Amon Amarth tizedik nagylemeze. A Jomsviking a csapat történetének első konceptalbuma, amelyet ismét Andy Sneap producerrel készítettek, a dobokat pedig session jelleggel Tobias Gustafsson (Vomitory) ütötte fel, hiszen Fredrik Andersson tavaly távozott a zenekarból. Az egyik legnépszerűbb európai metalcsapat Észak-Amerikában kezdi meg a turnézást az anyaggal, de júliusban Magyarországon, a Rockmaratonon is ismét fellépnek. Johan Hegg énekessel nyílt alkalmunk egy bő negyedórás telefonbeszélgetés keretében áttekinteni a legfontosabb aktualitásokat.

A Deceiver Of The Gods szerintem amolyan paradigmaváltásnak is beillett, a Jomsviking azonban még dallamosabb, még változatosabb. Egyetértesz?

Abszolút, az állításod mindkét részével. Szerintem is ez a mostani az eddigi legváltozatosabb, leginkább melodikus albumunk, de büszke vagyok rá, hogy közben is megmaradt a zenénk rendkívül erőteljesnek. És persze az is komoly újdonságot jelent, hogy először csináltunk konceptalbumot.

Meg az is, hogy nem szivárgott ki, ki dobolta fel a dalokat... (az interjú készítésének idején még volt nyilvános az információ – D.Á.)

(nevet) Egy barátunkat, Tobias Gustafssont kértük fel a feladatra. Őt a Vomitoryból, illetve a Cut Upból ismerheted. Nagyon kreatív, pozitív hozzáállású srác, ráadásul ahogy említettem, régi barát, évezredek óta ismerjük. Nem akartuk elkapkodni a doboskeresést, így aztán az tűnt a legjobb megoldásnak, ha beugró jelleggel ő játszik a lemezen. Jól be is vált az ötlet: nem kellett görcsölni semmi miatt, viszont a végeredmény a lehető legmeggyőzőbben sikerült.

De ahogy kiveszem a szavaidból, nem ő a végleges megoldás Fredrik helyére...

Nem, valóban nem. Kipróbáltunk pár dobost, és elvileg meg is van a srác, akivel játszunk majd a következő időszakban, de az ő nevét még nem árulom el. Főleg, hogy egyelőre vele kapcsolatban sem döntöttünk még el semmit... Majd a turné során kiderül, hogy beválik-e úgy zeneileg, mint emberileg. A próbák mindenesetre jól mennek, szóval remélem, minden rendben lesz. De az Amon Amarth nem az a zenekar, ahová csak úgy egyből be lehet venni valakit. Ha minden a várakozásaink szerint halad, néhány hónap múlva meglátjuk, miként látjuk majd a helyzetet... Mindenképpen fix embert szeretnénk, nem beugróst, de éppen ezért nem is akarjuk elkapkodni a döntést.

Ismét Andy Sneappel dolgoztatok. Ennyire bevált eszerint?

Abszolút. Hihetetlenül elkötelezett szakember, imádja a zenét, céltudatos, és könnyű vele dolgozni: türelmes, és tud bánni az emberekkel. Pont ideális számunkra! (nevet)

Andy maga is gitáros, így gondolom, a zenére is tud hasznos javaslatokat tenni...

Ez így van, bár ezek pontos mibenlétéről inkább Olavit és Johant kellene megkérdezned, mert én ezekbe a folyamatokba nem nagyon szoktam beleártani magamat, és most különösen elhavazódtam a szövegekkel a sztoris megközelítés miatt. De egyébként semmiképpen sem alapvető dolgokról van szó, mert mindent alaposan ki szoktunk dolgozni előzetesen. Mire stúdióba vonulunk, nagyjából minden készen áll, így ott már általában nem formálódnak olyan sokat a dalok, legfeljebb apróságokban.

Az énekteljesítményed mindenesetre változatosabb, mint valaha.

Örülök, hogy így látod, mert nagyon sokat dolgoztam az énektémákon. Gyakorlatilag minden dalban igyekeztem kicsit másképp megszólalni, másféle megközelítéssel dolgozni. Soha nem fordítottam még ennyi figyelmet a megfelelő kiejtésre, hangsúlyokra sem. Ez most különösen fontos volt a történet miatt is.

Akkor nézzük ezt az egész Jomsviking-sztorit! Hogyhogy konceptlemezt készítettetek? Valahogy tőletek pont nem vártam volna ezt...

Mi sem! (nevet) De ez is roppant jó döntésnek bizonyult, mert megint sikerült valami újat alkotni, új, még feltérképezetlen területekre tévedni. Ha az ember valami ilyesmibe kezd bele, az egész munkafolyamat során tekintettel kell lennie az alapkoncepcióra és a sztorira, így mindenképpen serkenti a kreativitást a dolog. Kicsit olyan volt a munka így, mintha egy filmhez kellene soundtracket készítenünk, zeneileg ugyanakkor szerintem a Jomsviking ezzel együtt is a Deceiver Of The Gods logikus folytatása, mint ahogy a korábbi albumaink is mind szervesen következtek a közvetlen elődeikből. Viszont semmiképpen sem ismételtük meg a legutóbbi lemezt. Most úgy látom, ez az eddigi legjobb lemezünk, és nagyon biztató, hogy a legközelebbi barátaink, ismerőseink is mind-mind nagyon pozitívan reagálnak rá. És ezek olyan emberek, akiknek semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy hízelegjenek nekünk, és el is várjuk tőlük, hogy az őszinte véleményüket mondják. Szóval most nagyon jó érzéseim vannak ezzel az anyaggal kapcsolatban...

Nagy vonalakban elmondanád, miről szól a sztori? Egyáltalán mire utal a cím?

Egy gyilkossági-szerelmi történetet mesél el a lemez, természetesen a tőlünk megszokott jellegű, vikinges-harcos környezetbe ágyazva. A Jomsviking pedig egy viking zsoldosokból álló szervezet volt, akik mindenfelé harcoltak annak idején Európától kezdve egészen a Közel-Keletig: kőkemény, veszélyes és titokzatos harcosok, akik nem ismertek könyörületet. Maga a sztori a 10. században játszódik, és egy fiatal férfiról szól, aki szerelmes egy lányba, őt azonban máshoz adják férjhez, és a főszereplőnk az emiatt érzett fájdalmában és dühében megöl egy embert. Ezután menekülnie kell, de esküt tesz, hogy bosszút fog állni azokon, akik tönkretették az életét, és visszahódítja a szerelmét is. Elég sötét sztori... Szóval maga a történelmi háttér valós, de a történetet, a főszereplőket én alkottam meg hozzá. Nyilván ehhez el kellett olvasni egy csomó mindent, szóval ebből a szempontból abszolút hitelesnek tekinthető. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a karakterek dominálta réteg alatt ott húzódik a viking rész is.

Ez azért, feltételezem, szövegíróként is más megközelítést igényelt tőled, mint az eddigi albumaitok...

Leginkább úgy álltam ehhez az egész kihíváshoz, mintha egy forgatókönyvet írnék. Összeraktuk a sztori vázlatát, és ahogy alakultak a dalok, úgy finomítottuk a történetet: bizonyos eseményekre ráerősítettünk, más részleteket pedig, amik az összkép szempontjából nem tűntek annyira megkerülhetetlennek, elhagytunk. Az volt a legfontosabb, hogy legyen íve, határozott folyása a történetnek, és ne vesszünk el a részletekben. Kétségtelenül sosem dolgoztunk még így, de úgy érzem, sikerrel vettük az akadályt. Én személy szerint nagyon élveztem a munkát.

Vagyis lehet, hogy nem ez az utolsó konceptalbumotok?

Simán lehet, de szerintem azért nem legközelebb jön a következő! (nevet) Vannak még történet-ötleteim, de minden azon múlik, mennyire bizonyulnak ezek erősnek hosszabb távon is. Vagyis ha nincs elég erős sztorid, elég értékes mondanivalód, nem érdemes erőltetni a dolgot. Meglátjuk...

Neked amúgy melyek a kedvenc konceptlemezeid? Volt esetleg olyan album, amire etalonként tekintettetek a munka során?

A W.A.S.P.-tól a The Crimson Idolt mindenképpen kiemelném. És természetesen az Operation: Mindcrime-ot is a Queensryche-tól.

És esetleg eljátsszátok majd az egész albumot a koncerteken is?

Most, az első körben biztosan nem. Egy fesztiválon szerintem inkább egy direkt, a nagy slágerekre, ismert dalokra épülő műsor üt nagyot, szóval ott nem akarjuk erőltetni a dolgot... Hozzátok is megyünk amúgy a nyáron, talán Rockmaraton a fesztivál neve?

Igen.

Na, szóval a Rockmaraton mellett egy rakás fesztiválunk van idén is, és azokon nem tervezünk teljes lemezt játszani. Viszont már formálódik egy elég komoly önálló európai turné őszre, amiről még korai lenne többet mondanom, de biztosíthatlak, hogy nagyon ígéretes lesz... Ezen elképzelhető, hogy előkerül a teljes album. De még nem döntöttünk, ez még a jövő zenéje.

Oké, akkor nézzük a fix zárókérdéseinket! Mi minden idők legjobb három lemeze?

Ó, haver... Lássuk csak... (elgondolkodik) A Ride The Lightning a Metallicától. Aztán a Seasons In The Abyss a Slayertől. A harmadik pedig valamelyik Iron Maiden, de azok közül képtelen vagyok csak egyet kiválasztani... Ha mégis nagyon muszáj, akkor személyes szempontok miatt a Piece Of Mindra szavazok, de zeneileg számomra nincs legjobb Maiden.

És mi az élet értelme?

Egy nagy korsó hideg sör egy forró nyári éjszakán.

Az Amon Amarth július 15-én játszik az idei Rockmaratonon, a Megadeth, az Airbourne és a Varg társaságában. További részletek itt.