Brutális meglepetés volt számomra az amerikai Benedictum egyszerre retro és friss power metalja, és Victoria Freeman kisasszony kegyetlen vokális csapásai, amikor az ismeretlenség homályából fejen talált a csapat debütáló lemeze. Az eddig jobbára másodvonalbeli csapatokban zenélő társaság énekesnőjét e-mailben faggattuk ki a legfontosabbakról.
A magyar metaltársadalom nagy része még nem hallott rólatok. Röviden összefoglalnád a csapat történetét?
Ebben a formában tavaly alakultunk, amikor a gitáros Pete-tel együtt otthagytuk az előző zenekarunkat, akik nem voltak annyira elkötelezettek a zenélés és a felvételkészítés komolyságával kapcsolatban, mint mi. Blackie (dobos) a Magni, G-13 és az RDK tagja volt korábban, Chris (billentyűs) a Living Relicben játszott, de persze volt közös zenekarunk is, egy Evilution nevű Dio tribute zenekar. Jesse (basszusgitáros) rövid ideig a Cage tagja volt, akkor kértem meg, hogy csatlakozzon.
Régebbi ötleteket is átírtunk, meg persze születtek a közös, új dolgok is. Dio gitárosa, Craig Goldy jó ideje cimborám, és amikor eljutottak hozzá próbahelyi felvételeink, úgy gondolta, érdemes a zenekar hírét eljuttatni ide-oda. Innentől felgyorsultak az események, és most már veled levelezek. :-)
Nem volt nehéz lányként keresztülverekedned, hogy igenis, te power metalt akarsz énekelni?
Talán eleinte még igen, de ahogy sikerült elérnem, hogy jammeljünk a hitetlenkedő zenészekkel, és meghallottak énekelni, rögtön könnyebbé váltak a dolgok. De nem gond, megértem, ha első látásra hezitálnak az emberek, és úgy gondolják: "ugyan már, mit akar ez a csaj, biztos valami balladát akar elénekelni". Az a lényeg, hogy be tudjam bizonyítani nekik, ha elkezdek énekelni, leesik az álluk. Ráadásul legtöbbször szerencsém volt, és olyan embereket találtam, akik hittek bennem és én is tudtam bízni bennük.
Dio tribute zenekar, két ex- Dio tag vendégzenél a lemezen, két Sabbath nótát is átgyúrtatok... Ekkora Dio fanok vagytok?
Egyértelműen nagy hatással volt ránk a zenéje, és nagyon jó tapasztalatszerzést is jelentett volt Dio zenészekkel játszani, de sokBenedictum más hatásunk is akad. Blackie szélsőséges, a korai Zeppelintől Malmsteenen át a Slayerig és Thomas Langig (osztrák származású amerikai dobos és producer) bármit meghallgat. Jesse a keményebb kötésű dolgok híve, Dimebag, Zakk Wylde, Testament, és hasonlók. Chris kedvencei az At The Gates, Dave Mustaine, a Savatage, és Steve Harris munkássága a Maidenben. Pete odavan Randy Rhoadsért, Warren DeMartiniért és George Lynchért, én pedig – persze Dio után – csomó különböző stílusú énekest tekintek példaképnek, ilyen például Tina Turner, aztán Tony Martin, Freddie Mercury, Parramor McCarty, és még egy csomó más.
Nem vagytok valami könnyű helyzetben, a power metal nem épp Amerika kedvence... Mik a terveitek otthon, és terveztek-e Európában bármit?
Szerintünk azért van remény az Államokban is, de persze intézzük az európai lehetőségeket is. Az olasz Gods Of Metal fesztiválon biztosan ott leszünk, de szeretnénk a Monsters Of Rockra vagy a Sweden Rockra is bekerülni, drukkolj nekünk! Sajnos baromi drága átcuccolni egy zenekart az óceánon, de a francba is, nagyon jó lenne játszani! Alig várom, hogy ott legyünk a Gods Of Metal színpadán, egymásra nézzünk, és azt mondjuk: "a francba, hát tényleg itt vagyunk, akkor csináljunk egy kis zajt!"
Gondolom még azért szükség van némi civil állásra is a zene mellett...
Jesse építkezéseken dolgozik, Blackie egy ablakpucoló cégnél toronyház-specialista, Pete a San Diegoi Vízműveknél van, de csak Városi Lógósnak hívjuk. Chris Hammond orgonákat szervizel, én pedig a San Diego Ace Hardware nevű áruházban menedzserkedem.
Vissza a zenéhez, illetve a szövegekhez. Ki írja őket? Nekem elég személyesnek tűnnek.
Én írom a szövegeket, és jól látod, általában a Benedictum - Veronica Freemansaját életem fájdalmai és örömei, meg a közöttük lévő dolgok ihletik őket. A zeneírás olyan nekem, mint valami terápia, ráadásul épp jól jönne egy második menet belőle, hehe. Néha teljesen egyértelmű dolgokról írok, mint a Wicca dalban, máskor meg, mint a Two Steps To The Sun esetében, csak úgy kiírom magamból, ami épp kavarog a fejemben.
Egy "hímnemű" énekes tervei kiszámíthatóak: Zenélni, turnézni, összeszedni egy barátnőt, feleségül venni, összehozni pár gyereket, aztán lehet megint indulni a turnéra, "asszony" majd ellesz a gyerekekkel otthon. Nálad azért valószínűleg nem ilyen egyszerű a dolog, nem?
Egyelőre se gyerek, se fickó (sajnos), szóval készen állok a turnéra! Az egyetlen dolog, amivel törődnöm kell, hogy fizetni tudjam a számláimat, míg nem vagyok otthon, ami viszont legalább ekkora gond. Szóval, egyelőre nagy szükség lenne egy adag szerencsére, hogy valóra váltsuk a turné-álmainkat. Ja, és még valami: Vagy magammal kéne vinnem a macskámat, vagy szerezni valakit, aki vigyáz rá. A fickó-kérdés meg talán a turnén megoldódna, az súlyos lenne! (Na jó, csak viccelek... vagy valami ilyesmi)
Máris jó pár zenész-legendával dolgoztatok együtt (Craig Goldy, Jimmy Bain, Jeff Pilson) – van még más, akivel szívesen zenélnétek?
Blackie álma Joe Lynn Turnerrel zenélni, na meg Craig Goldyval még bármikor, valamint a Testamentből Greg Christiannel is jól el tudna zenélgetni. Jesse egyértelműen Vinnie Pault választaná. Én pedig alig várom, hogy újra Jeff Pilsonnal vehessünk fel egy lemezt, de Parramor McCartyval is szívesen csinálnék egy dalt.
És mi lesz veletek mondjuk 10 év múlva?
Semmi különös: A zene lesz a főfoglalkozásunk, tehát az, amit igazán szeretünk csinálni, semmi robot 9-5-ig.
A végére itt a védjegy-kérdésünk: Mi az élet értelme?
Blackie egyszerűen fogalmaz, szerinte játszd azt a zenét amit szeretsz. Szerintem a lényeg az, hogy változtass valamit ezen a világon, mielőtt végleg otthagyod, és persze legyél jó másokhoz.
