Az utóbbi idők lemeztermésének egyik hatalmas meglepetése volt számomra a Biomechanical nevű angol csapat debütáló lemeze. Az ősprogpower alapokon nyugvó, energikus és érzelmes zene egyszerre idézi fel ifjúkorom ronggyá hallgatott Crimson Glory és Queensryche kazettáinak pengeéles hangjait és a legsötétebb fantasztikus filmek hangulatát.
Kérdéseinkre zenekar agya és torka, John K válaszolt.
Új lemezetek, az Eight Moons már egy ideje kapható. Milyen visszajelzések érkeztek rajongói és szakmai oldalról?
Igen, már jól kifutotta magát a lemez, és az igazat megvallva kellemesen csalódtunk az internetes és írott sajtóban megjelent véleményekkel kapcsolatban. A legnagyobb magazinoktól kaptunk kiváló értékelést, a görög Metal Hammer egyenesen a legreményteljesebb metal zenekar címet adományozta nekünk. A legtöbb weboldalon szintén nagyra értékelték az albumot, ami nagyszerű érzés, hiszen sok munkánk fekszik benne.
A zenekar még nem túlságosan ismert Magyarországon. Pár szóban összefoglalnád a "történelmeteket"?
Az egész 1999-ben kezdődött, amikor Steve Brown producer (The Cult, Manic Street Preachers, stb.) mellett dolgoztam asszisztensként. Akkoriban határoztam el, hogy egy sci-fi témájú metal projectet szeretnék elindítani. Elkezdtem írni az anyagot, közben pedig rátaláltam Steve Forward gitárossal, akit hihetetlenül tehetségesnek tartok, mióta megláttam egy feldolgozásokat játszó metal bandában nyomulni. Ő segített az első Biomechanical demo elkészítésében, amelyet a nagyközönség nem hallhatott, hiszen csak kiadókeresés céljából készült. Az anyagra olyan jó visszajelzések érkeztek, hogy elhatároztam, zenekart csinálok a dologból. Sajnos Steve ezt más elfoglaltságai miatt már nem tudta felvállalni, de összehozott Jamie Hunttal, aki kiváló gitárosnak bizonyult. A többieket viszont idő hegyekbe került felhajtani. Chris Webb például egy újsághirdetés alapján került a képbe, ahol zenekart keresett és megjelölt egy tonnányi stílust amiben képzett. A lista legvégén ott árválkodott a metal is, erre kiderült, hogy a srác egy totális metalfej és óriási zenész is egyben. Ezután még vagy 8-9 hónap eltelt mire megtaláltam a megfelelő bőgőst Jon Collins személyében, valamint Matt C dobost. Mindannyian tökéletesen beváltak, mind zenészként, mind társként. Miután így megszilárdult a felállás, elkészítettük az első hivatalos demónkat Distorted címmel, amire fontos újságoktól és webzine-ektől kaptunk meglepően jó visszajelzéseket. Ugyanez a demo lett kiszórva egy csomó lemezcéghez is, és hosszú tárgyalások után a Revolver Records tette a legjobb ajánlatot. Ezután nekiálltunk koncertezni, köztük két kiváló Bloodstock Fesztiválos fellépéssel és egy koncerttel a hollandiai Headway Fesztiválon. Közben a neten letölthetővé tettük a lemez nyitó nótájára, a The Awakeningre készült klipet is. Mostanában pedig Anglia egyik legnagyobb független lemeztársaságával tárgyalunk arról, hogy a következő szintre léphessen a csapat!
Az Eight Moons egy sci-fi konceptalbum. A hangulatát nagyon szeretem, olyan dark-képregényeket juttat eszembe mint a Spawn, olyan sci-fi könyveket mint az 1984 és olyan filmeket mint a Szárnyas Fejvadász. Elmesélnéd a történetet röviden?
Tökéletesen eltaláltad azokat a hatásokat, amik elindították nálam a lemez készítését. A koncepció pontosan ilyesmi hatásokra épül. Olyan sötét sci-fi ez a történet, ami valóságos helyzetekre és érzelmekre ébreszt rá. A sztori főszereplője egy olyan ember aki egész életében csalódott volt, hibát hibára halmozott. Végül egy olyan gyarló lénnyé csökevényesedik, aki egy metropolisz sötét, rohadó alvilágában él, várva a fájdalmakat elmulasztó halálra. Aztán egyszer rátalál egy rejtett helyre saját elméjében, egy sötét sarokra ahol senki nem találhat rá. Itt találja meg a meneküléshez vezető utat azáltal, hogy egy nem evilági, erővel teli lénnyé változik. Aztán egyenként szembesül az összes addigi félelmével amelyek elmondhatatlan borzalmak képében jelennek meg előtte. Ezeket elpusztítva eljut egy olyan szabadságérzésig, mely egy egész napig tart... aztán a kétségbeesés újra maga alá gyűri, és a küzdelem elkezdődik újra meg újra.
Szerettem volna valóságos érzelmeket átadni a történettel, és közülük is a legerősebbre, a félelemre koncentráltam. A történet főszereplője bármelyikünk lehet, a felbukkanó furcsa erő pedig azt jelképezi, ahogy minden nap harcolnunk kell a gyengeségeink és félelmeink ellen. Szóval, ez egy valóságos életből vett történet sci-fibe és metalba oltott változata.
Király a borító és a belső rajzok. Mit lehet tudni az "elkövetőjükről"?
A borítót és a weboldalunkat Lee Ellis készítette, aki évek óta jó barátunk. Olyasvalakit kerestem, aki képes amolyan Spawn-szerű világot lerajzolni, de úgy gondoltam, lehetetlen találnom ilyen tehetséggel megáldott embert. Aztán valaki Lee-t ajánlotta, aki kitalálta a borítón is szereplő karaktert, akit Mekan névre "keresztelt". Mi pedig totálisan lehidaltunk, annyira, hogy gyorsan az ő háza mellé építettem az enyémet, nehogy eltűnjön a szemem elől, hehe... A srác egyszerűen fantasztikus. Most épp a weboldalunk új verzióján dolgozik, és azt kell, hogy mondjam, még hasonlót sem láthattatok ezelőtt! Kiváló webdesigner és művész, valamint baromi jó fej.
Ha már weboldal: Sokat bóklásztam rajta és feltűnt, hogy szinte minden tag más és más kedvencekkel bír. Nem volt nehéz összemixelni ezeket a különféle hatásokat ebbe az egységes Biomechanical hangzásba?
Azt hiszem, pont ez a sokszínűség a Biomechanical lényege. Az, hogy mindenki mással és mással színezi az összképet. Persze a zene nagy részét én írom, de nagyon fontos mindenki egyéni hozzáállása és előadásmódja. Azt hiszem, ez mind hozzájárul a végső képhez.
Sajnos van egyetlen negatív véleményem is a lemezzel kapcsolatban, mégpedig a hangzás. Ez a mega-über zene mega-über hangzást érdemelne! Mennyit tudtatok stúdiózni? Állt egyáltalán valamilyen költséget a kiadó?
Furcsa ez a hangzás-dolog... Sokaktól pedig pont megkaptuk, hogy sokkal rosszabbra számítottak a sound terén. Az igazság az, hogy aki csontszáraz, arcbamászó énekre és "fahangú dobokra" vár, vagy izmos, száraz gitárhangzásra, tényleg csalódhat meghallgatva a lemezt. A produkció ugyanis teljesen digitálisan zajlott, aminek megvannak az előnyei és hátrányai is, és voltak valóban olyanok is, akik kevéssé pozitívan nyilatkoztak a hangzásunkról. De azért a legtöbben, beleértve olyan neveket is mint a Kerrang! vagy a Total Guitar, nem problémáztak ezzel. Lényeg a lényeg, a hangzás azért lett ilyen, hogy kiszolgálja a sztorit és a hangulatot, és bár teljesen különböző véleményeket kaptam ezzel kapcsolatban, szerintem elfogadható. Egyébként viszonylag kényelmes időbeosztásban dolgozhattunk a stúdióban és a kiadó szerencsére bevállalta a költségek nagy részét.
Gyakran koncerteztek? Egyáltalán, milyen ma az angol power metal scene?
Nem sokkal ezelőttig viszonylag sokat játszottunk de most lejjebb nyomjuk egy kicsit a fellépések számát, és megpróbálunk inkább becsúszni valamilyen nagyobb banda turnéjára előzenekarként. Az angol power metal színtér pedig egyre egészségesebb megint, lassan felbukkan tehetséges bandák újabb hulláma.
A zenéből meg tudtok élni egyébként, vagy van más munkátok is?
Mind a zenéből illetve határos tevékenységekből élünk, például zenét tanítunk, így végre ez lehet a fő célunk és tevékenységünk. Személy szerint én száz százalékig a zenekaraimnak élek, zenét írok, szervezek. A többiek mindenféle zenei suliban tanítanak, és mostanában megint dalokat rögzítünk együtt.
Elég jelentős Judas Priest rajongónak tűnsz. Mi a véleményed a Halfordos feltámadásról?
Ó, igen, imádom azt a bandát! Bár nekem úgy tűnik, Halford nehezen szánta el magát arra, hogy visszatérjen a Priestbe, biztos, hogy most megint lesz valami nagy robbanás körülöttük, és egy újabb metal klasszikussal örvendeztetnek meg mindenkit. Már alig várom!
A Queensryche is eléggé hatott rád. A nyolcvanas években én is elvakult fan voltam, de a Promised Land lemez után valami teljesen más irányba indultak. Te "hogy vagy velük" mostanában?
Bizony, én sem hallgatok már 'ryche-ot egy ideje. Bár ez nem volt egy határozott döntés, csak úgy alakult ez az egész. Valahogy nem éreztem ugyanazt az elszántságot a lemezeikben, és nem vágytam arra, hogy a Mindcrime lemez utániakat is sokszor előszedjem. Az a lemez viszont gyilkos, egyetlen gyenge nóta sincs rajta! A hangzása is csodás, és Michael Kamen is valami varázslatosat alkotott a szimfonikus és kórus részekkel. Mondtam már, hogy imádom a Mindcrime lemezt?
Szerinted milyen lesz a jövő Biomechanicalja? Milyen lehetőségeket látsz, milyen célokat tűztél ki?
Csak a szokásos, új lemez ami platina lesz, MTV Iconok leszünk, limók, villák, csajok és az összes többi szirszar! Hehe... Egyébként... Ki tudja? Csak csináljuk ami jön belőlünk és reméljük, hogy működni fog. Van egy új szerződésünk a kanyarban, amiről egy nagy független kiadóval tárgyalunk éppen. Nagyon remélem, hogy a közeljövőben jó hírekkel szolgálhatok ez ügyben is!
Van egy iciripiciri remény nekünk, magyaroknak is, hogy láthatunk titeket élőben?
Naná, nagyon remélem! Az új kiadó mindenképpen szeretne megturnéztatni minket az új lemez megjelenése után (mondtam már, hogy The Empires Of The Worlds lesz a címe?), és remélem, felétek is sikerül elvetődnünk!
Mindig zenész akartál lenni egyébként? Hogy kezdődött, szokásos tükör előtti pózolás, zuhany alatti éneklés meg ilyesmi? A családod hogy fogadta, hogy zenélni akarsz "normális" munka helyett?
A zenét kissrác korom óta imádom, a legelső hatásaim szimfonikus filmzenék voltak, John Williams-t, Jerry Goldsmitht James Hornert hallgatva nőttem fel, később megismertem Howard Shore, Elliot Goldenthal és mások műveit is. Aztán 14 éves korom környékén mutatott egy barátom először metalt és én meg teljesen rákattantam. Addigra már ismertem pár akkordot zongorán, így egy eléggé borzalmas billentyűsként kezdtem zenélni, hehe... Aztán jött az éneklés-dolog a képbe, és csatlakoztam egy csapathoz, aminek The Gouls volt a neve (az istenért, rá ne kérdezz, miért!...)
Ott aztán bedobtak a mélyvízbe, Iron Maiden, Whitesnake, Priest nótákat kellett elénekelnem, ami viszont nagyszerű lehetőség volt, hogy közvetve tanuljak nagyszerű énekesektől. Mikor ez a banda beleállt a földbe, egy görög (John görög származású - a szerk.) csapathoz csatlakoztam, aminek Deceptor volt a neve. Annyira jól indult a dolog, hogy a görög Polygramnál még egy lemezre is leszerződtünk. Ebben az időszakban komolyan ráfeküdtem az énektanulásra egy magántanár segítségével. Ráadásul az éneklésen kívül baromi sok zongorát, hangszerelést, zeneszerzést és nagyzenekari megoldásokat is tanultam. Ezután jöttem Angliába.
A családom vicces kérdés... Anyukám például totálisan kiakadt a hosszú hajam miatt az első időkben, de aztán végülis belenyugodott...
Az új lemez szintén összefüggő történetet dolgoz majd fel, vagy naprakészebb szövegei lesznek? Egyáltalán, mennyire figyeled a híreket, a politikát, a háborút és a szociális problémákat?
A "The Empires Of The Worlds" az Eight Moons folytatása lesz. Egy teljesen új történet, amivel a közeljövőbe repülünk.
Egyébként a háború és a szociális problémák már az Eight Moons történetében is benne vannak, a sorok között olvasva ott a véleményem sok mindenről. Ahogy előzőleg is mondtam, szeretek valós témákról beszélni, még ha el is bújtatom azokat kitalált történetek mögé. Az Eight Moons ugyebár a félelmünkkel szembeni küzdelemről, vagy épp annak hiányáról szól. A félelem felzabálja a gyengéket. A háború és a szociális gondok pedig pont a félelmet táplálják, hogy aztán az árnyékolja be mindannyiunk életét.
Be tudnád mutatni egy-egy mondatban a bandatagokat?
Naná. Szóló és ritmusgitáron, történelmi és újdonatúj pedálokon Jamie Hunt játszik, aki pedálokkal vagy anélkül is kiváló. Chris Webb maga a Lökött Metal Szólógitáros, és az univerzum legbetegebb arca. Bőgőn Jon Collins játszik, aki egyik pillanatban egy tehetséges zenész, másikban meg egy kis szemétláda, ha épp úgy tartja kedve, hehe... Aki pedig mindent szétver, beleértve a dobjait is, mindenkinek szétégeti a torkát chiliszósszal, valamint 9 mérföldes sugarú körben mindenkit kipusztít gyilkos anális bombáival: Matt C! Ja, mellesleg a legjobb dobos, akivel valaha találkoztam...
Mi egyebet csinálsz az életben? Hobbi, család...?
Filmek! Imádom a DVD-ket, ez egy miniatűr varázslat, ember! De persze minden idők legjobb filmje mindig is a Birodalom Visszavág lesz! Család? Megőrültél? A barátnőmmel van egy macskánk, és higgy nekem, több mint elég!
Végül szokásos kérdésünk: Mi az élet értelme?
Érezd jól magad és vedd könnyen az életet ezen a fura szikladarabon!
